Mit tegyek hogy ne unjon meg az élettársam?

Rengeteget látjuk egymást nap mint nap, van mikor a nap 24 órájában napokig.

Mert ő se jár el sehova de én sem.

Van egy 9 hónapos közös gyermekünk

Gyakran összeszoktunk veszni kb úgy 4-5 naponta.

Egy normális egészséges ember és kiszolgáltatja magát , és konkrétan ő nem csinál semmit egész nap, de mindenki sürögjön forogjon körülötte, álltalában ezen szoktunk össze veszni hogy csicskáztat , és még nem is mindig jó amit ahogyan kap.

A másik dolog amin összeveszünk a gyerek, amikor éjjszakázok vele , és hajnalban ingerlékeny vagyok, és tuti hogy beszól nekem valamit fél álomban, mert hogy ő aludni akar.

Ő nem megy ki olyankor a szobából mivel közös a gyerekkel, aludni én meg nem viszem ki a bömbölő gyereket a saját szobájából.

Ő meg állandóan horkol, fújtat, köhög álmában, kitudja nem e ez miatt ébred gyakran a gyermekem...

Amúgy szeressük egymást csak túl sok a konfliktus, egyszerűen én sem ő sem engedünk, mindkettőnknek igaza kell hogy legyen.

Én meg nagyon kötekedő vagyok, bele kötök mindenbe, és minden apróságon felkapom a vízet, próbálktam már változtatni de nem sok sikerrel.

Ismét megpróbálom de akkor meg úgy jön ki hogy eltűrök neki mindent!

Mindig azzal jön nekem, hogy mindig az van amit én akarok!

Hát sok mindent nem akarok végülis, csak mikor mondom hogy legyen a gyerekkel egy kicsit, mert enni akarok és a gép előtt szeretném megenni vagy mert főznöm kéne, ő elvárná hogy még olyankor is nálam legyen a gyerek, ő neki semmire ne legyen gondja.

Néha tudom hagynom kéne hogy tényleg ha nincs kedve hozzá se szóljon a gyerekhez, de hosszú távon nem bírom mert sok éjjel nappal is.

Nem erőfeszítés a gyerek de irtó sok türelem kell hozzá és néha nem bírom egyedül és olyankor szoktam odaadni az apjának ami nem tetszik neki.

Mit csinálok még rosszul?

Eleinte minden olyan jó volt az első pár hónapban amikor összeköltüöztünk akkor nem is veszekedtünk egyántalán.

Hanem amikor megszületett a gyermek akkor kezdődtek a gondok, amikor nem azt csinál amit ő akar, nincs hangos zene, nincs csend, nincs csavargás,nincs pénz,nincs nyugalom,nincsenek haverok.

Eleinte még csak amikor veszekedtünk ő csendben volt én veszekedtem és meguntam abbahagytam, de már minnél többször annál durvábban összeszólalkozunk üvöltözünk egymással csúnyán beszélünk.

Káronkodunk !

És egyre hosszabb ideig tart a harag, már 1 órától indítva megnyúlt az idő 1 napig.

És kerülgessük egymást olyankor a házban mérgesen.

Tegnap már szexelni sem akart, azt mondta hogy fáradt, pedig sosem mond nekem nemet!

Kérte hogy csináljak neki tükör tojást szinte nyersen alig megsütve , na elsütöttem nem lett olyan hogy fojt a sárgája hanem lágy lett a sárgája, azt mondta ő azt nem eszi, meg csináljak másikat este 10 óra volt.

Én meg mondtam nem eszed meg , csinálsz magadnak!

Ő meg fogta magát és befeküdt az ágyba, mint aki meg van sértődve, de el is fordult tőlem.

A tojást úgy kinn hagyta ahogy volt, rá se nézett.

Szóval én a kedvévben járok , és nem is érdekli.

Úgyhogy meg mondtam neki ha kell csinálsz magadnak legközelebb én nem fogok semmit mert úgy sem jó!

Egyébként csak a szeme kívánta mert 1 órával ezelőtt is evett és tojást, nem volt ő annyira éhes.

Szóval sokat látjuk egymást, de ő sehova nem akar menni nélkülem, mert korábban ebből is vita volt.

Ha ő pihen napokat munka után , én meg sosem mert nekem itt a gyerek.

Adjatok tanácsot hogy hogyan lehet helyre hozni ezt a kapcsolatot!