Szeretem őt, teljes szívemből, és egyszerűen már attól is kapkodni kezdem a levegőt, ha meglátom őt egy képen, vagy egy futó pillanatra a szemközti teremnél; meghallgatjátok a történetet?

Szóval lehet, hogy egy picit unalmas lesz, meg elmebeteg, de azért én őt szeretem. Azt hiszem 10 hónapja már. (Sosem voltam jó az ilyen esemény-dátum dolgokban :).) Tudjátok miről beszéltem vele először? Akkor még nem tetszett, csak odajött, mert nem is tudom, talán mert ott volt az egyik barátnőm, akit ismert már régebbről, aztán valahogy mi kezdtünk el beszélgetni. Kérdezi tőlem:(tőlünk) Nektek tetszett(/szeretitek) a Wrecking Ball(-t)? Mire én mondom, h igen, ő ezen megdöbbent, aztán elkezdett hülyéskedni, és én persze nevettem, mert nagyon vicces volt. Akkor mondjuk talán engem is kinevetett, de nem is érdekelt. Akkor még nem voltam belé szerelmes. Aztán tesin mindig néztem, ahogy hülyéskedett, illetve hallgattam, mert a szemüvegem nem hordom, mert nem tetszik, viszont a nélkül nem nagyon látok(kövezzetek meg, de ennek hála, a viselkedésébe, minden rossz tulajdonságába szerettem bele, amit az összes barátnőm egyöntetűen hülyeségnek tart, nem a kinézetébe; de ez van :) ) Pedig neki vannak a leggyönyörűségesebb szemei a világon, olyan, mintha örökké az azúrkék, szikrázó egeket nézném, mintha egy végtelen tükörben nézném magam. Néha, mikor szembe nézünk egymással, olyankor olyan, mintha végigfutna a gerincemen az áram, nyelni sem tudok, egyszerűen nem jön ki egy szó sem a számon.(Ritka pillanat...) Még edzeni is együtt járok vele!!! Úristen! Mikor látom az iskolában, hogy mennyit viccel, és milyen féktelen, aztán látom, hogy van egy másik oldala, aki komoly, és összeszedett, olyan megközelíthetetlen, olyankor boldog vagyok, mert talán azon kevesek egyike vagyok, akik láthatják mindkét oldalát. :) De a legszebb dolog benne, a legjobb tulajdonsága, az a mosolya!!!!!!! Azért a mosolyért én bármit megteszek :) tényleg, az jobb, mint az áramos, jobb, mint a két oldala, még a gyönyörű szemei is kevesek ahhoz, mert olyankor számomra megáll a világ, és az az arc, nembíromegyszerűen!!! Olyan nekem, mint egy drog, vagy alkohol, vagy nem is tudom. Függőséget okoz :) Minden sulinapon elmegyek a termükhöz ( nem csak miatta, hanem a legjobb barátnőm miatt is) és valamilyen hülyeséggel megkeresem, és beszélek vele körülbelül 2 percet. Olyan boldog vagyok olyankor, és utána, és előtte! Nem is tudom, úgy érzem, hogy nélküle értelmetlen lenne az életem. Mindig viccel velem(is), és nagyon kedves. Egyszerűen lenyűgöz. Én csodálom azért, hogy ilyen bátor és erős. (Bár mások rólam is ezt mondják. Meg legutóbb kinevetett az egyik barátnőm, mikor elmondtam neki, hogy szeretem ezt a fiút és nevetve azt mondta, hogy tökéletesen összeillünk, két ilyen hülye...) Hát ennyit erről :). Miatta mindig mosolygok, az emberek nem győzik kérdezgetni miért, én meg azt mondom nem tudom, mert tényleg nem. :) Ő volt az, aki ezt elindította, de így maradtam :) megváltoztatott :). Ő tett ilyenné. Már mindenki úgy nevez engem, hogy az a csaj, amelyik folyton mosolyog, meg ha nem mosolygok egy pillanatra, akkor rögtön azt hiszik, hogy valami baj van XD nem is tudom, az emberek azonosítottak a mosolyommal, az örök jókedvemmel, pedig ez nem volt mindig így. Nagyon nem. Aztán eldöntöttem, hogy megváltozom, 16 lettem szeptember első napján, és onnantól kezdve nem volt megállás :) most sincs. Találkoztam a legjobb barátnőimmel, az igazikkal, nem azokkal, akik kinevetnek( a velük való dolgoknak vége lett). És találkoztam vele, aki miatt örökké küzdök, soha sem adom fel, soha!!! Miatta nem mondtam le az álmaimról, mindig megyek tovább, és rengeteg emberrel barátságot kötöttem. Kitörtem a régi dolgok szomorú szürkeségéből, és más emberré váltam :) Vagy valami ilyesmi :) Ezt mondták mások, és én is így érzem. De neki még nem mondtam el... Még egy kicsit szeretnék edzettebb és szebb lenni, és csak akkor. Mert ő megérdemli, hogy a legjobbat kapja :) Engem :). Szóval, szerintetek ez szerelem? Szerintem ez az igazi, meg nagybetűs :) Köszi, hogy ezt elolvastátok. Írjatok rá, amit akartok :)