Meddig bírja egy ember szerelem és lelki társ nélkül?

Értem!

Nem vagyok 50 éves tudom h van meg időm föleg, h 18 éves lány vagyok de erzékeny lelki vilagom van és anyit csalodtam mindenkiben, föleg az utóbbi kapcsolatomban, h úgy érzem soha nem akarok kapcsolatot!

Több mint egy honapja van már vége, és egyszer jól érzem magam egyszer nem, egyszer olyan sehogy, majd mindenkivel undok vagyok! Elegem van ebből! Föleg h beteg az anyukam es nem akarom ezel is idegesiteni, h nincs minden rendben velem!

Tudom hogy hülyeségnek és elhamarkodotsagnak hangzik, de én teljes elhamatarozotsagal úgy érzem h nem akarok soha tőbbé, semmifelekepen sem szerelmes lenni!

"Öntörvényű szívem méltó társat kíván, s nem csak azt az elvakult szerelmet, ami nem ismer se múltat, se jövőt, csak végigdúl rajtad kéretlenül, kitörölve minden korábbi érzést, és úgy fertőz meg, mint valami értelmi elbutulással járó korcs vírus."

Értem és köszönöm!

Érdekes h , egy ideje nem hiányzik, nem foglalkozom vele, eszembe sem jut a "kapcsolat" ha egy szimpi pasira nézek! Leblokol az agyam! Engem meg nyugtat, és igen kellemes igy, de am normális? Meg az h jol esik h nem megyek sehova és h nincs aki szeresen! Par hétel később bele haltam volna mos meg semmi bajom szinte! :S h van ez?