Nárcisztikus ember lehet igazán szerelmes, vagy csak a megszerzés vágya motiválja, mikor azt állítja, hogy szerelmes?

Hát... lehet, csak nem igazán tud mit kezdeni a szerelemmel, nem tudja kimutatni, átérezni. Egy nárcisztikus szeretete iszonyatosan fájdalmas a másik fél számára. Kizárólag dependensek tudják elviselni. Nagyon sokat vár el, és szinte semmit nem ad, de amit ad, az sem olyan, amire vágysz. És persze soha nem lehetsz elég jó, mindig gondosan emlékeztet a hibáidra. Ő maga soha nem lehet hibás semmiben, az fel sem merülhet, mindig csak mások... változtatni képtelen a viselkedésén, hiába jelzed, ha valami nem jó. Egész eddigi életemet nárcisztikusok mellett éltem le... dependensként. Egy pszichoterápia során ismertem fel, hogy mennyire kitoltam magammal. Most már úgy kerülöm őket, mint a tüzet...

Maximum saját magába.

A nárcisztikus embernek azért kell pár, hogy mindig legyen, aki elismeri az ő szépségét, tehetségét, tökéletességét. Főleg az alapból önbizalomhiánnyal küszködőket szeretik, mert azok majd folytonosan hozzá fogják magukat hasonlítani olyan módon, hogy magukat lekicsinylik, és eközben a nárcisztikust istenítik.

# 4: Nekem anyám (is) nárcisztikus, tehát tudom, hogy valamiféle azért szeretetre képes, csak éppen élje túl az "áldozat"... (persze apám meg dependens, ahogy én is az voltam, választottam is magamnak szépen egy nárcisztikus férjet észrevétlenül... de én legalább elváltam.)