Emberek egy párkapcsolatban miért nem képesek kicsit tenni, változni a másikért?

Egyre inkább azt veszem észre, hogy teher embereknek megváltozni, főleg a másikért.

Nyilván nem ilyen "gyúrd ki magad, fogyj le" helyzetre gondolok, hanem apróságra, pl. legyen önzetlen, kedvesebb, áldozzon szabadidőből stb. Kis dolgok viszonylag.

Nem változnának a másikért kicsit se, hiába ez tenne jót nekik a kapcsolatban, és jobban megértenék egymást az emberek. Ráadásul szerintem a pozitiv jellembeli változás sosem kár, az csak jó lehet. De van aki erre is azt mondja, ő ne változzon, és őt ne változtassák meg, akár kicsit se, ő ilyen. Azt hiszi, ilyenkor az egyéniségét feladja. Hiába, hogy ő jobb ember lehetne, csak a rosszat látja benne, más ráerőszakolását magára, a változást, a szabadságának elvesztését, és önállóságának elvesztését.

Nem tennének semmit egy kapcsolatban, ha kell mégis, rossz szájízzel teszik. Maradnának ugyanolyan szinten. Pedig egy jó társ akár javítani tudna az emberen talán.

Emberek mióta ilyen önzők, és önérzetesek, meg verik magukat a méltóságra meg arra, hogy ő bizony nem fog változni, ő ilyen? Ő nem tesz meg senkinek semmit, mert ő aztán a nagy lázadó!