Ti is hitegettétek már magatokat azzal, hogy jó nektek így egyedül? Úgy értem, hogy nem érzem azt, hogy képes lennék olyant találni, akivel kölcsönösen szerethetnénk egymást, ezért azzal áltatom magam, hogy ez nekem így jó.23/ L

Teljesen megértelek. Az ismerőseimnek eszükbe se jutok. Egy névnapi jókívánság az túl sok már nekik. Ha én nem kezdeményezek valami beszélgetést akkor ők maximum vizsgaidőszakban kérdezik meg, hogy van-e jegyzetem... Ha próbálok beszélni velük akkor elfoglaltak, érdektelenek. Mikor első évfolyamos egyetemistaként próbáltam rábeszélni valakit, hogy arra az órára járjon ahova én is akkor inkább hívott magával egy harmadikat is. Amikor a harmadik nem jött akkor az se akit én hívtam. Mikor említettem neki finoman akkor meg tagadott.

Egyszer szóvátettem 3 társamnak hogy miért nem tudnak legalább köszönni, ha már nem jönnek oda hozzám, erre hitegettek hülyeségekkel, hogy siettek meg semmi rosszat nem akartak. Annyi változott, hogy mostmár köszönnek, ha 2 méterre megközelítjük egymást.

Akik nem ennyire suttyók azoknak meg csak akkor létezek, ha az egyetemen vagyok. Azon kívül én nem is élek. :I

Sajnálom :(

Talán megpróbálhatnád, hogy keresel egy másfajta társaságot, mint a csoport. Mondjuk tudom, velük muszáj együtt lenni. De ha esetleg van vmi hobbid, ahhoz lehet találni mindenféle társaságot. Mittudomén, olvasóklub, vagy kötögetés, bármi. És ott olyanokkal kerülnél össze, akik hasonló dolgokat szeretnek. Az ilyen kis közösségekben hamar megnyalnak és barátságosak az emberek. Talán vmi ilyesmi helyen ráakadhatnál pár barátra.