Barátságból szerelem és párkapcsolat?

Én rendes, kedves, humoros és alapvetően pozitív srác vagyok, csak tudod azért kell küzdeni, hogy ezt a nők is észrevegyék. Sok csaj elvan sokszor a saját kis univerzumában a saját kis választottjaival és meg se fordul a fejében, hogy másfele is nézzen.

Nem vagyok ronda, de nem vagyok szép sem, így én a belső tulajdonságaimmal tudok megnyerni valakit. Ez viszont nagyon fárasztó tud lenni, azaz az,hogy állandóan produkálni kell magamat. Nem engedhetem el magamat egy percre se. Gondolom neked se annyira egyszerű folyamat humor heroldkodni, hogy mosolyogjon, vagy nevessen aki tetszik neked, vagy pozitív hozzáállással végighallgatni miért rosszkedvű aki tetszik neked amikor neked is rohadtul sz*r napod van/volt. Ellenben aki tetszik neked annak nem öntheted ki a bajaidat, mert akkor egyből töketlen vagy a nő szemében, illetőleg átkerülhetsz a barátzónába, vagy azért menekül tőled mert lehúzod a negativitásoddal.

Ez, hogy állandóan a toppon kell lenned, az lelkileg nagyon fárasztó tud lenni, és sokszor rossz nézni, amikor látom, hogy egy genetikailag különösen szerencsés srácnak mennyire egyszerű dolga van, azaz mennyivel kevesebbet kell tennie, hogy egy nő elkezdjen érdeklődni iránta. Hozzám soha nem jött nő csaj, kelletni magát, hogy felszedjem csak úgy, minden esetben én mentem, nekem kellett elkezdeni az egészet.

Én nem irigy vagyok,örülök, ha valaki sikeres tud lenni, csak néha teljesen lehangoló tud lenni, hja kontrasztba helyezem az ő helyzetüket a sajátoméval.

Ne haragudj, nem akartam kisajátítani a kérdésednek szóló topicot, csak a kérdésedből most ezek a fantasztikus gondolatok bugyogtak elő belőlem. :)

Nem vagyok az önsajnálat híve, de most megengedtem magamnak egy pici "gyengeséget".

Rendben. Akkor megnyugodtam :)

Azt tudom, hogyha nem utált meg a srác akkor könnyedén meg tudod szerezni ha akarod, csak el kell hívnod valahova.

Ha barátság + extrát akar, abba viszont nem érdemes belemenni. Annyi tartásod legyen. Csak ezt nemárt tisztázni.