Csak én nem hiszek az ennyire szoros fiú-lány közti barátságban?

Előre bocsi ha kicsit hosszú:)

A barátomnak (akivel pár hónapja vagyunk együtt) van egy lány barátja (akinek már pár éve kapcsolata van és a srác is a pasim haverja). Hiszek a fiú-lány közti barátságban, ezért miért is akadtam volna ki rajta?! :) Persze az elején itt-ott voltak a csajszival nézeteltéréseim, de úgy gondoltam, h mivel annyira nem ismerem, ezért nem lesznek előítéleteim!

Tegnap a barátom nálunk aludt. Már alváshoz készülődtünk meg minden és előkapta a telefonját, h felhívja a csajszit, h h van. Kicsit furának tartottam, h oké h barát, de akkor is este 10-kor felhívni?! Mind1. Ácsorogtam a szobában míg ők kis aranyosan dumálgattak egymással már olyan szinten, h zavarótényezőnek éreztem magam a SAJÁT szobámban... (Mielőtt felhívta volna kérte h még főzzek neki kávét mert nagyon megkívánta.) Szó nélkül kimentem a konyhába, lefőztem neki a kávét, hátha észreveszi magát és mire vissza megyek már leteszik a telefont. Persze ez nem így történt... Már én is elkezdtem a telefonomat nyomkodni, hátha ettől leesik neki a dolog, h már zavar, de így se. Egyszer csak olyan mondatra kaptam fel a fejemet amit a barátom mondott, h fini volt a keksz amit előző nap este vitt ki neki a presszóba a lány.. Erre már kicsit felhúztam magam és a barátom látta is rajtam. Le is tette a telefont, majd rátette a fejét a vállamra, h mi a baj. Nem akartam elrontani az esténket azzal, h most fogjuk kivesézni a problémát, ezért annyival lezártam, h "Jó, h nem isteníted fel K.-t, mert vitt neked kekszet..".Létezne ilyen szoros barátság? Nem vagyok féltékeny típus de ez nagyon rosszul esik, h szinte olyan stílusban beszél a lánnyal mint ahogy velem szokott... :S H adjam a tudtára, h ne higgye azt, h féltékeny vagyok rá és nem akarom, h beszéljenek?! :S