Ritka az, hogy olyanba szerettetek bele, aki elsőre nem is volt az esetetek, vagy kevésbé jött be?

Szeptemberben hozzá is megyek :)

a jelenlegi parom.elso talalkozasnal nemis tetszett,csak jofejnek tartottam,idovel par beszelgetes utan egyre jobban ereztem,nekem ö kell,es tetszik is. Mara mar a volegenyem,es tervezzuk az eskuvot. :)

Én most plátói szerelmes vagyok egy olyan srácba, akit megismerkedésünkkor (évekkel ezelőtt) kifejezetten csúnyácskának, bénácskának láttam. Külsőre semmit nem változott azóta, viszont rengeteg olyan belső tulajdonságát ismertem meg, ami nagyon tetszik, és furcsamód azóta egyre helyesebbnek látom. Megláttam benne a férfiasságot, tetszik a szeme, a tekintete, a hangja..... szóval ma már ha úgy alakulna nem érezném cikinek, hogy járjunk. De ez csak hiú ábránd most már :-(

velem megtörtént, olyan fiúba vagyok szerelmes, aki mellett az utcán simán elmentem volna, mert nem az esetem, de belsőleg viszont fantasztikus

Nekem is volt ilyen. Abszolút nem tetszett semmi rajta, de ahogyan megismertem egyre jobban megtetszett. Már ő a legjobb férfi nekem a világon, aki történetesen azóta a férjem ;)

én egyszer olyanba szerettem bele, aki első látásra, sőt sokáig egyenesen ellenszenves és visszataszító volt számomra, aztán csodák folytán valahogy átalakult :)

Nálunk is ugyan ez volt, elmentünk nyaralni Horvátországba.ott találkoztam vele :) Abszolute nem volt az esetem.Aztán egyre többet és többet beszélgettünk, mindig megtudott nevettetni és nagyon serényen udvarolt is.Majd összejöttünk.Ennek 3 éve. 2 éve együtt élünk és szeptemberben, mint említettem összeházasodunk :) mai napig megtud nevettetni és a tenyerén hordoz.pl: a minap is hazajöttem a munkából a kedvenc sütimmel várt :)Apróságok ugyan de nagyon jól esnek.