"Eltűnős", link férfibe vagyok szerelmes! Mit tegyek?

Nincs felkészülve komoly kapcsolatra?

Még is hány éves?

Mert ha te korosztályod akkor azt mondom,. hogy csak veled nem akar komoly kapcsolatot.

Sajnálom.

Valószínűleg tényleg csak fél a csalódástól, elköteleződéstől. A praktikákat felejtsd el.

Azzal tudod átfordítani a helyzetet, ha őszintén jelzed, hogy mit szeretnél - és nem a túlsó végén megfogva a dolgot, hogy komoly kapcsolatot, viszonzott szerelmet, mert az ilyesminek spontán kell kialakulnia, nem pedig úgy, hogy kimondják. Korodbeli nő vagyok, de ha én ezeket a szavakat meghallom egy férfitól, máris menekülök, mert úgy érzem, olyasmit vár el tőlem, amire én adott pillanatban MÉG nem vagyok képes. Képes lennék, ha hagyná kialakulni, idővel. De ha már eleve így áll hozzá, akkor sarokba szorítva érzem magam, úgy érzem, hogy nincs semmiféle választási lehetőségem, csakis akkor vagyok jó neki, ha megfelelek az ő elképzeléseinek.

A másik, hogy te magad is elfogadod az ő szabályait, hülye projekciók miatt. Mi az, hogy nem akarod zaklatni? Miből gondolod, hogy zaklatásnak venni? Tegyük fel, felhívod, és megkérdezed, hogy van, hogy telnek a napjai. Hagyod, hogy ő beszéljen magáról, amit ő tart fontosnak. Nem szólsz közbe, nem kérsz számon rajta semmit, csak meghallgatod, ha problémája van együttérzel (okoskodás nélkül). Nincs olyan ember, aki ezt zaklatásnak venné!

Te is alakítod a kapcsolatot, kell is, hogy alakítsd: a pozitív hozzáállásoddal, az igényeid és érzéseid kimondásával. Ijesztő? Neki is!

Próbáld meg megérteni az érzéseit, szükségleteit és ezzel párhuzamosan kommunikálni a sajátjaidat. Kérj és ne követelj! (A kérés és a követelés között az a különbség, hogy előbbire lehet nemet is mondani, sértődés és hiszti nélkül!) Persze, nem könnyű, én tudom! Még ennyi idősen is baromira éretlenek vagyunk ám a kapcsolatokhoz, egyáltalán nem egyedi eset. De megértéssel és őszinte kommunikációval a problémák többsége kezelhető. Ha pedig nem - mert van ilyen is, nagyon sok a totál személyiségzavaros férfi és nő, akikkel abszolút nem lehet dűlőre jutni - akkor meg tényleg ki kell lépni. De csak ha már tényleg megpróbáltad érdemben kezelni, mert ha csak úgy simán kilépsz, akkor ugyanez szépen lejátszódik a következő kapcsolatodban, meg az azután következőben is, stb. stb. stb.

Az is igaz lehet az eltünős pasikra, hogy nagy valószínűséggel erős energia és érzelem leszippantók és amikor feltöltötték magukat társaságodban, akkor szépen úgy lelépnek, mintha nem is léteztél volna az életükben.

Már ha egyszer a törvény az ilyet gazságot nem bünteti, akkor megérdemelnének egy weboldalt, ahol fotóval, korral, helyszínnel és kis történettel publikálva lennének.

Azért itt szerintem nem a teljesen eltűnős pasi kategóriájával találkozunk, mert nyilván van olyan is, de szerintem ez nem az az eset. Az én értékrendem szerint a pasi "normális" - kérdező, ha esetleg dobnád, passzolhatod nekem! :) (Vicc volt. :) )

Szóval nyilvánvaló, hogy ha az ember megszokott egy kényelmes életet, amiben nem kell másokhoz alkalmazkodni, akkor azért ahhoz ragaszkodik, és idő kell hozzá, hogy képes legyen ezen felülemelkedni. Idő és nagyon sok pozitív megerősítés, hogy úgy érezze, érdemes változtatnia, mert értékelik, elfogadják, azt kapja, amire vágyik. Ezzel szerintem mind így vagyunk, nők és férfiak egyaránt.

Én a magam részéről menekülök azok elől a pasik elől, akik már a kapcsolat elején folyton együtt akarnak lenni, veszélyeztetve érzem az integritásomat. Van egy megszokott életem és csak akkor engedek be bárkit, ha több pozitívumot nyújt, mint amennyi energiát igényel a hozzá való alkalmazkodás. Ehhez pedig IDŐ kell és sok türelem, sok szeretet, megértés, elfogadás. Éreznem kell, hogy én vagyok a fontos, hogy a másikat érdekli az, hogy ki vagyok, mit gondolok, nem csak az a lényeg, hogy jaj, legyen mellettem valaki.

Márpedig, kérdező... ne haragudj, de ez az "időmet pocsékolom" szöveg ez pont ezt erősíti. Mert ha valakit szeretsz, és tényleg őt magát szereted, akkor nem pocsékolod az idődet. Ha neked az a fontos, hogy olyan kapcsolatod legyen, amilyet TE szeretnél, akkor valóban időpocsékolás, de olyan kapcsolatod mással is lehet. Ha viszont tényleg az adott férfit szereted, akkor semmiképpen nem időpocsékolás! Azt döntsd el, hogy ő maga a fontos, vagy a számodra ideálisnak gondolt kapcsolat képe... ha az előbbi, akkor legyél kicsit megértőbb, ha meg az utóbbi, akkor tényleg olyat keress, aki ezt megadja. Tele van a világ kapcsolatfüggő pasikkal, akik sülve-főve együtt akarnak lenni a párjukkal, két hét után már összeköltöznének, stb. Én menekülök tőlük, de neked akkor melegen ajánlom ezt a "típust". Én a magam részéről nagyon jól érezném magam egy olyan pasival, mint amilyen a leírásodban szerepel, mert akar ő kapcsolatot, csak megfelelő ütemben.

Kedves Kérdező!

Ha ajánlhatom magamat:

[link]

[link]

Ha magatokra ismersz, megnyugtatlak: nemcsak, hogy nem vagy egyedül, de sajnos számtalan sorstársad van! Tudom, hogy nehéz, de a tapasztalat azt mutatja, hogy akkor teszed a legjobbat magaddal, ha ezt a dolgot a "múlt" feliratú dobozba teszed.