Létezik valamilyen pszichológiai módszer arra hogy egy konkrét emberbe legyek szerelmes?

ők utána már rég nem szerelmesek egymásba, csak "szeretik egymást", bár nem világos számomra pontosan hogy ez mi :D és közben szerintem a legtöbben beleszeretnek másokba...

ezért nincs értelme szerintem a házasságnak... nem lehet valakinek megígérni, hogy örökké őt fogod szeretni, ha egyszer ez nem rajtad múlik, és nem te irányítod...

Erről beszélek, ha tetszik, ha nem, nem mi irányítjuk, hogy hogyan működik az ember, beleszeretsz másba egy idő után...

Ez a valós működés sajnos. Ezen nem hinném, hogy lehet változtatni, és még mindig jobb szerintem, ha felismerjük a törvényszerűségeket, amik erősebbek nálunk...

2 dolgot gondolok:

1. Ha van egy kapcsolatom és közben felfigyelek valaki másra, akkor a kapcsolatomból valami hiányzik, már nem olyan, mint régen.

2. Ha érzéseim vannak az az ember iránt, akire felfigyeltem, azt agyból nem fogom tudni kimagyarázni, hogy mégse úgy van. Elnyomni elnyomhatom magamban, de mindannyiszor elő fog jönni, ahányszor meglátom a másikat.

Szerintem 2 megoldás van: gondolkozz azon, hogy mi az, ami hiányzik a kapcsolatodból, ha erre rájöttél, beszélj erről a barátoddal. Ha hajlik a változtatásra, akkor rendbe hozható a dolog. Ha nem változik, akkor szerintem lépj tovább, mert ha valami nem stimmel és mégis benne maradsz a kapcsolatodban, azzal nem csak magadat, hanem a barátodat is becsapod.

Eltartott egy darabig mire kikerestem ezt a cikket,rendkívül hasznos infókat tartalmaz:

SZERELEMHORMONOK

- Hogyan működik a "kémia" két ember között? Miért szeretünk bele olyan emberbe, akibe nem kellene?

- Miért érezzük úgy, hogy nem tudunk uralkodni magunkon, ha szerelmesek vagyunk?

- Miért nem látjuk a másik hibáit, amikor őrülten szerelmesek vagyunk?

- Miért van az, hogy kb. egy-másfél év párkapcsolat után egyik nap felkelve egyszer csak úgy érezzük, hogy hirtelen elmúlt a szerelem?

- Miért van az, hogy bár az eszünk azt súgja, hogy a párom bizonyos tulajdonságai miatt nem alkalmas hosszú távú kapcsolatra velünk, mégis elkötelezve érezzük magunkat, és nem tudok elszakadni tőle?

A válasz: a hormonok teszik!

Ebben a levélben röviden leírom a szerelem hormonális hátterét, és mindenkit arra biztatok, hogy olvasson utána az Interneten. Sok jó, részletes, bárki számára közérthető leírás található a különféle weboldalakon, blogokon. Segítségükkel jobban megérthetjük magunkat, másokat és remélhetőleg tartósabb kapcsolatokat sikerül majd kialakítanunk a jövőben, olyan emberrel, aki hozzánk való.

A szerelemhormon - phenil-etil-amin (PEA)

Ez a hormon akkor kezd el termelődni, ha meglátunk valakit, és az illető megtetszik nekünk. Igazi kábítószer, ahogy hozzászokunk, egyre több kell belőle. Ő vezet el minket a puszta látványtól a kézfogáson, csókon át az ágyig. Ő adja azt az örömérzést, ami után folyamatosan vágyakozunk, de egyre több mindennek kell történnie, hogy újból és újból átéljük a csodálatos érzést.

A PEA termelődését nem tudjuk befolyásolni, olyan ember láttára is elkezdhet termelődni, akit ha egy kicsit jobban megnéznénk, látnánk, hogy csak baj lesz belőle, ha kapcsolatot kezdünk vele. A hollywoodi filmek szeretik úgy beállítani a dolgot, hogy a szerelem végzetes, ellene nem lehet harcolni - nem igaz, csak ismerni kell a PEA működését. Ha nem gerjesztjük, a termelődése rövidebb idő alatt magától leáll.

Ha engedünk neki, a PEA hormon termelődése 12-24 hónapig tart, utána áll le. Ilyenkor érezzük azt, hogy "elmúlt a nagy szerelem", és sokan ilyenkor követik el azt a hibát, hogy beleugranak egy újabb kapcsolatba, ahol a PEA ter melés újraindul, és újra szerelmesnek érzik magukat.

Ez a hormon eljutva az agy jutalmazási központjába, kiváltja egy másik hormon termelődését, az ún. dopaminét. Ez tovább fokozza a szerelmes érzést. Ugyanakkor lecsökkenti a szerotonin termelést, ami miatt csökken a józan ítélőképességünk.

Ver a szívem, ha rád gondolok - Dopamin

Gyorsabban dobog tőle a szívünk, nem tudunk enni, tele vagyunk energiával, és még sorolhatjuk. Ez a hormon okozza a szerelem jellegzetes tüneteit.

Rózsaszín szemüveg - Szerotonin

Ez a hormon felelős a józan gondolkodásért, és a józan ítélőképességért. A PEA lecsökkenti ennek a hormonnak a termelését, ezért fogunk szerelmesen hülyeségeket csinálni, szerelmünk nyilvánvaló hibáit egy kézlegyintéssel elintézni, és mindenkit elhajtani, aki bármi negatív észrevételt tesz ránk, vagy szerelmünkre.

Hogyan tudnék élni nélküled? - Endorfin, Oxitocin

Hatalmas lépcsőfok a szeretkezés, ami után még nehezebb elszakadni a másiktól. A szeretkezés közben az endorfin okozza a kábulatig menő gyönyör érzését. Ugyanakkor ilyenkor nagy mennyiségben termelődik a kötődéshormon, az ún. oxitocin is, amely normális körülmények között, szeretkezés nélkül hosszú évek ismeretsége, barátsága alatt termelőd ik ekkora mennyiségben két ember között. Ezért fáj, fájhat annyira a szakítás. Ugyanazt éljük át, mintha egy nagyon régi barátot veszítettünk volna el.

Innen jön például az, hogy ha valaki sok csalódáson ment keresztül, egyre nehezebben tud kötődést kialakítani, hormonális szinten is... Minél több szakításon van valaki túl, annál nehezebben fog tudni kötődni valakihez ismét. Nem fog elég oxitocin termelődni nála.

Miért jó hogy vannak ezek a hormonok?

Ezektől lesz csodálatos két ember szerelme. A PEA hormon például megkönnyíti az ismerkedést a kapcsolat elején, segítségével jobban tudunk a másikra figyelni, mint bárki másra.

Mi a baj ezekkel a hormonokkal?

Olyan embereket is képesek egymáshoz láncolni, akik amúgy nem illenek össze. Hihetetlenül fájdalmassá tudják tenni a szakítást, hatásuk akár évek múlva is érezhető. Hányan emlékeznek ma is úgy az első szerelmükre, mint ha az tegnap lett volna?

A tanácsom: ne dőljünk be Hollywoodnak, hosszú távú kapcsolatra nem elég az, hogy vonzódom a másikhoz, és majd lesz valami. Ha hosszú távú kapcsolatot szeretnénk, fékezzünk egy kicsit. Ne adjuk át magunkat rögtön a csodálatos érzéseknek, ne bújjunk rögtön ágyba a másikkal, legyünk tudatában milyen erősen befolyásolnak minket a hormonok. Minél jobban átadjuk magunkat az érzéseknek, annál nehezebben szabadulunk utána egy rossz kapcsolatból.

Gondoljunk csak az előző, kudarccal végződött kapcsolatainkra. Mennyi idő után jöttünk rá, hogy a másik mégsem az, mint aminek látszik?

Bízzuk rá magunkat, kapcsolatunkat olyan emberekre, akikben megbízunk, akik képesek józan ésszel szemlélni minket, párunk viselkedését is. Ne bújjunk el kettesben a magunk világába, éljünk a társadalmi kontrollal. Folyamatosan emlékeztessük magunkat, hogy mások nem feltétlenül azért mondanak negatív dolgokat, mert tönkre akarják tenni az örömünket, hanem lehet, hogy tényleg észrevesznek olyan dolgokat, amiket mi nem, mert a hormonok nem engedik.

Üdvözlettel,

Tettamanti B. Gábor

szia! egyidősek vagyunk, épp most lett vége egy 4 éves kapcsolatomnak, + pszichót hallgatok, szóval számomra abszolút aktuális a kérdésed:)

tény, h papíron 2-3 év után elmúlik a biológiai értelemben vett szerelem, azaz a pillangók, a lila köd, a csakrágondolok. viszont ez egyáltalán nem baj, hiszen ez, amit mi szerelemnek hívunk, bár pozitív, a testünk számára mégis stresszelő. leköti a figyelmünket, nem eszünk/alszunk, stb. ezt pedig nem bírnánk ki egy életen át, szóval a kezdeti bolondulás lecseng, viszont ha jó egy kapcsolat, akkor átalakul valami sokkal mélyebbé. nem úgy kell venni ezt, hogy úristen, nem vagyok szerelmes többé, hanem hogy mélyen szeretem őt, vele akarok lenni jóban, rosszban. persze az elején érzett heves érzelmek olykor előjönnek, akár 40 év múlva is (ha jól tudom :D), viszont nem érezzük állandóan, amivel nincs semmi gond.

ilyenkor persze megzavarhat egy másik személy, aki feltámasztja bennünk ezeket az érzéseket, de ha valóban szeretjük a másikat, ezeket leküzdjük, nem tesszük kockára azt ami mély és tiszteletteli.

ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy nagyon fiatal vagy, és ha úgy érzed nem szeretnél mellette lenni egy életen át, akkor nem kell kétségbe esni. nem tudhatod, hogy lenne-e még egy ilyen személy, ami rizikós, de nem szabad megalkudni, hiszen nagyon fiatal vagy még. ha nem stimmel a dolog, hiába próbálod elhitetni magaddal, hogy ez így jó, csak magadat -és őt- szívatod vele, mert lehet, hogy most mellette maradsz, de ezek a problémák folyamatosan visszatérnek majd.

erőszakkal nem lehet szeretni, ez nem irányítható. azt kell eldöntened, hogy csak egy fellángolás-e a részedről egy másik ember iránt ez - én is éreztem ilyet 1.5 év után, de túltettem magam rajta és nem is jött elő utána-, vagy éppen egy gödörben vagytok, amiből ki lehet mászni, esetleg ennyi volt a max és ennél sosem lesz több - mert akkor felesleges áltatni magad. változtatni mindig nehéz, de ne ez legyen a döntő, hogy az agyaddal tudod, hogy így vagy úgy lenne jó. az érzéseid mit mondanak? láss túl a pillanatnyi érzéseken, próbálj mélyebbre hatolni!

és én is azt javaslom, hogy mindenképp beszéld meg vele! egy igazán mély kapcsolatban az őszinteség a legfontosabb. lehet, hogy kellemetlen lesz, de ha együtt túljuttok rajta, az nagyon is megerősít titeket, jobban, mintha el sem mondod és magadban igyekszel letudni, hidd el! lehet nem tudja, hogy gondod van, de valahol érzi és ez mérgező lehet.