Lehet, hogy szerelmesek vagyunk?

Nemrég összejöttem egy kellemes délutánra egy csodálatos lánnyal. Mivel van barátja akivel kevesebb mint egy éve él együtt, így utána megegyeztünk, hogy nem szeretünk egymásba és többet nem találkozunk. Hát ez utóbbit máris megszegtük, mert másnap is elmentem hozzá és megismétlődött az a boldog néhány óra. Ahogy beszélgettünk, jobban megismertem őt és valójában egy csodálatos embert ismertem meg benne. Ő most 20 én +20 vok.

Együttlétünk alatt és amikor csak tudunk teljesen úgy viselkedünk, mint akik együtt vannak hivatalosan is. Úgy simogatjuk egymást, úgy csókoljuk egymást olyan vággyal, ahogy azt a szerelmesek szokták. Én nem gondolkodom azon, hogy meg kell simogatni, hanem ösztönösen magától jön, hogy örömet okozzak neki. Viselkedéséből úgy jön le, hogy ő is.

Sajnos anyagi helyzete miatt kénytelen most a barátjával lenni. Lehet, hogy ezért nem mert belevágni abba, hogy komolyabb folytatása legyen?

Mikor rákérdeztem, hogy mi lesz, ha megszegjük amit megígértetett velem (illetve én ugyanakkor visszadobtam neki a labdát és én is megígértettem vele ;-) ).

Azt mondta, hogy már megszegtük az összes dolgot amit megbeszéltünk. Mondom én egyre gondoltam. Arra, hogy nem szeretünk egymásba. Azt mondta, hogy én ne szeressek belé, mert ismeri magát és ő nem szerelmes belém. Nem akar nekem fájdalmat okozni.

Mint ha kiemelte volna, hogy ismeri magát. Vajon mire gondolhatott? Lehet, hogy megcsalna akárkivel, ahogy most is tette?

Ha jól tudom, akkor erre még nem volt példa nála csak most velem. Már régóta kacérkodunk egymással és amikor megtörtént, azt mondta, h ő nem fogta fel, hogy megtörtént. El se hiszi. Én persze lebeszéltem arról, hogy gondolkodjon és csak azt mondtam neki, hogy élvezze a pillanatot amíg velem lehet. Én nagyon megszerettem. Nem a külsője miatt, mert az tökéletes. Gyönyörű. Hanem a belső tulajdonságai miatt. Nagyon kevés ilyen lány van, mint ő. Sajnos ott lehet a kisördög, hogy „ismeri magát”.

A nagy első szerelmi kudarca után nem mer igazán, őszintén szeretni.

Visszatérve, akármikor találkozunk, úgy néz rám, mint aki teljesen szerelmes belém. Én szintúgy, de tagadunk. Szerintem be fog következni, hogy teljesen belém szeret. Azt hiszem megvárom, hogy ő mondja először. Én természetesen viselkedek tovább, mint aki teljesen belé szeretett.

Korkülönbségre nem érdemes hivatkozni, mert ahogy olvasgattam működhet és válnak szét azonos korúak is. Az amúgy is egy másik kérdés. (A mostani barátja is hasonló korú mint én).

Kérem, hogy hülyeségeket, leszólásokat ne írjatok. nem vagyok kiváncsi rájuk.