Hogyan lépjek túl rajta, ha osztálytársak vagyunk és még látni fogom mindennap 2 évig?

Szóval a (volt?) barátommal több, mint 2 évvel ezelőtt jöttünk össze, én akkor töltöttem a 15-öt, ő meg 16 volt. Most én 17 éves vagyok, ő meg lassan 19 ( és úgy vagyunk mégis a korkülönbség ellenére osztálytársak, hogy ő sulit váltott, mert megbukott, de ez most lényegtelen), és én úgy érzem, hogy mostmár hagyni kéne ezt az egészet, mert úgy érzem, ha tovább húzzuk, akkor nem tudom élni a kamaszkoromat meg amúgy is elmúlt a szerelem. Ezt február óta érzem így.Február óta rengetegszer szakítottunk, csak mindig visszaszerzett. 1 hete szakítottam vele úgy, hogy azt mondtam, mostmár ne próbáljon engem visszaszerezni. A héten pedig kétszer is úgy alakult, hogy lefeküdtünk. Elkezdte puszilgatni a nyakamat, én meg nem bírtam ellenállni, ezért kétszer is felmentünk hozzájuk. De iskolaközben nem voltunk együtt, délután is csak akkor, amikor lefeküdtünk. Viszont estefelé meg hiányzott, még sírtam is miatta. Aztán ma délután beszélgettünk, és szóba jött a JÖVŐ téma. Én meg mondtam, hogy én egyetemre szingliként akarok menni, mert annak semmi érteleme, hogy valahol van egy barátom, de alig találkozunk... Ezen aztán sikerült összekapnunk, és azt mondta, hogy megbánta, hogy kijött velem beszélgetni. Aztán hazamentünk. 1 óra múlva felhívott telefonon, hogy nem akarok-e átmenni hozzájuk beszélgetni. Mondtam, hogy nem, mert most felzaklatott ez az egész, össze vagyok zavarodva és kifáradtam. És most nem tudom mit csináljak. Létszives, segítsetek!!!!