Nagyon elrontottam vajon?

Két hónapja szakítottunk barátnőmmel, mert ő nem élte ki magát, de hogy szeret meg időre van szüksége meg ilyesmik.. Fiatal bulizgatni akar akármi, nem ennyi idősen akarja magát elkötelezni élete végéig, de hogy a férje lehetnék.. És ajh.. Én meg 2 hónapig sóvárogtam utána meg szenvedtem meg ment a szarkavarás, mentek a viták is meg minden.. Úgy igazán nem rég tudtunk 1 hete normálisan beszélgetni hülyülni, oltogattuk egymást majdnem leestem a székről a röhögéstől, de nem akarja hogy félre értsem.. Nagyon bánom már, hogy nem hagytam a fenébe az egészet akkor lehet rég együtt lennénk.. nem zaklattam igazából csak próbáltam helyrehozni a dolgot köztünk..Néha ütött meg az érzelmi izé hogy írok neki szépeket hátha az visz valamire de azt hiszem csak lesüllyedtem a szemében.. Érdemes ezt folytatni? Barátságból lehet újra valami?