Most akkor mi a helyzet?

Én is félénk típus vagyok, az első komoly barátnőmnélugyan ez volt. Szinte semmit nem mertem csinálni, csak beszélgettünk, aztán bennem volt hogy meg kellene tennem, de folyton arra gondoltam hogy mi van ha ő nem akarja és ezek a gondolatok váltogatták egymást, de közbe elnémultam... Szóval valamilyen sinten ilyesmi dolgok mehetnek a fejében. Én elhívnám megint és beszéljetek róla. Valahogy hozd fel a témát, hogy mit gondol rólad... Vagy hogy szokott e rád gondolni, stb. Esetleg ( Nemtudom hogy zajlott az a filmezés), de közeledj hozzá úgy, hogy ráborulsz átöleled és sokáig maradj úgy mert: Lesz ideje végiggondolni mit akar mondani esetleg. A puszi az egy pillanat és mire lejátsza magában hogy mi is történt addigra ott sem vagy és csak szapulja magát, hogy miért nem szólt utánad és miért nem adott ő is (vagy miért nem csókolt meg esetleg). Ha hozzá mentek fel akkor hagyj ott valamit szándékosan, és kopogj vissza, hátha megjön a bátorsága. Többet nem tudok most mondani hirtelen :/ De azért sok sikert hozzá :) Szurkolok hogy sikerüljön, még ha félénk is :)

A 11 és 12-es hozzászólások az igazán fiatal koromat idézik vissza. :) Sok igazság van bennük FÖLTÉVE, ha tényleg szimpi vagy neki és akar/titkon szeretni valamit. Ha nem, akkor viszont téves volt a kérdező kiindulása is. De én szeretném legkevésbé lebeszélni a kérdezőt. Ha vállalod, hogy ilyen módon ráközelítesz az ifjúra, akkor hajrá! :)