Jól induló párkapcsolatom sorvadni kezdett - miért?

A szituáció a következő: társkeresőn ismertem meg egy hónapja egy vonzó, komoly kapcsolatot kereső férfit. Ő kezdeményezte az ismerkedést, a randit - majd az első találkozó után nagyon heves érdeklődést mutatott. A második randin elcsattant az első csók (ő kezdeményezte), majd a harmadik randin megvolt az első együttlét - ami csodálatos volt. Állandóan ölelgetett, azt mondta, hihetetlen, hogy megtalált engem. Vacsorázni hívott, gyakran telefonált - ugyan nem vallott szóban szerelmet, de éreztette, hogy nagyon számít rám. Megbeszéltük, napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és hetente többször találkozunk személyesen is. A családjának, fontosabb barátainak már az első napokban bemutatott. Két héttel később egyre kevesebbet keresett, többnyire én írtam rá a Facebook-on. Egyre ritkultak a randik, kezd beállni a heti egyre - pedig fél órára lakunk egymástól, és az idejéből is kitelne. Majdnem mindennap tartjuk a kapcsolatot, hol nagyon kedvesen megnyílik, de többnyire kurtán elintéz. Nem tudtam megállni, és egy hete megírtam e-mail-ban neki: komolyan gondolja velem? Mert ha nem, akkor írja meg, hogy szakítani akar. Erre három napig nem reagált, mikor előkerült, nagyon kedves üzeneteket írt, de a levelet nem említette, én meg nem mertem felhozni. Mikor személyesen találkozunk, nagyon jól érezzük magunkat együtt, kedves figyelmes, de az utolsó pár percben motyog olyasmit, hogy imád agglegény lenni, és szeret egyedül lenni, és a haverjaival találkozgatni. A kapcsolatunk kezdetén azt mondta, nagyon hűséges típus, a komoly gondolkodású, megbízható nőt keresi - de ettől eltekintve nem látom, hogy komolyítani akarja velem.

Ez számomra úgy hangzik, mintha csak a szexre tartogatna. Pedig az első időszakban nem erről volt szó, teljesen másnak mutatta magát.

Most is itt vagyok hétvégén, parlagon hagyva, még egy rövid találkozót sem kezdeményezett, viszont szakításról sem beszél.

Szerintetek érdemes ezért a férfiért küzdeni, várni? Sajnos fülig beleszerettem, állandóan az ő arca van előttem. De nem bírom a távolságot, a hallgatást, ha szeretek valakit, akkor igyekszem minél többet vele lenni. Egy hónap alatt nem csúnyultam meg, mindig szeretettel, figyelmesen, odaadóan beszélgetek vele. A társkeresős reglapját még nem törölte (az áll benne, komoly, valódi társat keres.) ami fáj nekem, hiszen én már az elején kiírtam, megtaláltam az igazit.

Nem vagyunk fiatalok, én 40, ő 44 éves.

Adjatok tanácsot? Miként lehetne vele szorosabbra fűzni a kapcsolatot? Elengedni még nem tudom, nagyon erősek az érzéseim. Tudom - beszélni kellene vele - de látom, ettől nagyon fél.

Köszönök minden választ!