Hisztek az igaz szerelemben?

Az igaz szerelemben?

Igen

Az örökké tartóban?

Talán létezik, szeretném hinni, hogy létezik..

De a kettő nem ugyanaz..

Az igaz szerelem gyakori,mde az nagyon sokaknlnhamar elmúlik, ha nincs mögötte semmi, csaka. Rózsaszín szelem volt, akkor véget ér a mámor, ha pedig volt mögötte,makkor egy masféle érzéssé alakul...

Én ezt is szerelemnek hívom, de sokan szeretetnek, én azért hívom szerelemnek, mert ilyet csak a párom iránt érzek, senki más iránt, akkor csak szerelem lehet ez a fajta szeretet bennem, de az tény, hogy nem ugyanolyan, mint ami 5 évvel ezelőtt volt. Ez erőseb, ragaszkodóbb, mélyebb.

Az első szerelemnél nem hittem hogy együttmaradunk..18 éves voltam...imádtam az exemet, de az nem "az" volt..( ráadásul csak 3 hónapig tartott)

A második szerelmet tartom kb az első szerelemnek nálam..

Azt hittem hozzá megyek feleségül, vele élem le az életem..alig vártuk, hogy ez aktuális lehessen...

Kb 1 év 3 hónapig volt ez...

Aztn 4 napot kettesben töltöttünk úgy, hogy magunkról kellett gondoskodni...

És akkor mar kibukott 1 -2 dolog... Ráadásl ekkor kezdtünk felnőtté válni, mindketten változtunk..lenment 1 év az egyetemből, ő közvetve miattam kimaradt , amiért nem merte vállalni a felelősséget (nem mondta meg otthon, és én ezt abban a pár napban tudtam meg) a szülei egy levélből tudták meg, hogy nem folytathatja abban a suliban..

Bennem egy vilag tört össze..2 hnapig még húztuk, de szakítottam...egyszerűen nem udtam elképzelni, hogy valakivel együtt éljek később, és vállaljak gyereket, aki majdnem 20 évesen t ennyire ..nem is tudom milyen... Homokba dugja a fejet, és akkor nincs baj..

Nálam ez volt, de valószínűleg máshol is kibukhattak volna ezek a dolgok...másképpen értünk felnőtt...

És akkormazt hittem felnőtt vagyok.. Aztn rá keleltt döbbennem,mhogy nem...

Még amikor a párommal megismerkedtünk sem voltunk így utóbb azok..

21,5 éves voltam, amikor egy pár lettünk..

Sokat változtunk ekkor mindketten még..

Most 5 évvel később érzem.. Azőta házasok vagyunk.. Sok dologban megértünk természetesen:)

Most látom 20 évesen mennyire gyerekek voltunk, hát még 18 évesen, pedig igazán felnőttnek éreztem magam..

Jó ha ennyire szeretitek egymást, az nem baj...csak ne kapkodjatok el semmit, plmazért emrt már tinis 5 éve együttvagytok... Mert hiába 5 év, akkor még csak 22 leszel...akkor változol..

Ngyon ritka aki ekkor érett már a házasságra (van itt gyakorin egy válaszadó, akiknek sikerült.. Ők a kivételek:))

Tehát ne erőltessetek semmit...

Remelemm sok boldog percet éltek még meg együtt, akár így akár úgy!

Hiszek az igaz szerelemben, bár már 16 évesen is így gondoltam (elsővel házasság stb) és azóta 8 barátnőn vagyok túl...

Nem azon múlik ennek az ideálnak a létjogosultsága, hogy hányszor mondjátok el hogy örökké veled. Azon múlik, hogy milyen konkrét erőfeszítéseket tesztek egymásért, tudtok-e lemondani, önzetlennek lenni. Mert ha igen, akkor jók lesztek a problémák megoldásában, és egy kapcsolat nem azon áll vagy bukik hogy mennyire vagytok szerelmesek, hanem hogy ha gáz van, tudtok-e számítani egymásra.

Ha 3 év után is így tudtok majd hozzáállni, azt mondom ez igen, ez már valami :) sok szerencsét & kitartást hozzá!

Sajnos én 29 évesen már csak szeretnék hinni :( De már nem tudok. De hiszek a kompromisszumban, a kölcsönös mély szeretetben, megértésben, egymás segítésében.. Bár jelenleg nincs senkim.

Az elsővel mi is még szinte gyerekek voltunk, 18-19 évesek, ő el vett volna, de én gyorsan kiábrándultam belőle, túl gyermeteg volt. Később ő megtalálta az "igazit", elvette, a nő pedig amint terhes lett azonnal lelépett. Azóta ő se hisz...

Utána még 4 komolyabb barátom volt, de mindnek volt valami alapvető hibája. Volt aki nem tudott küzdeni (az ilyen nem túl jó férjnek, bár nagyon szeretett), az utána lévő túl beképzelt volt, a negyedikkel nem tudtam normálisan beszélgetni, az utolsó meg annyira beletemetkezett az egyébként reménytelen munkájába, hogy a végén már szinte észre se vette ha ott voltam :(. Ezek közül amúgy a "nem lehetett normálisan beszélni", és az utolsóra hittem azt hogy végleges lesz. Mindkettőjüket én raktam ki, mert láttam hogy nem lenne így jövője a dolognak :( Akit én szerettem volna igazán, annak meg sose kellettem, két év után kavartunk kicsit (életem legboldogabb napjai voltak), de végül nem lett semmi komoly, és a barátságunk azóta se állt helyre (9 éve lesz már). És ő már boldog, szerető családapa, szóval nem is tévedtem volna vele... (ja és állítása szerint az első barátnőjét vette el, akit csak velem csalt meg egyszer,- de ez persze nem tudom mennyire igaz...):(

De valóban van olyan akinek sikerül, ráadásul akinek elsőre sikerül. Talán nektek is összejön. De tényleg ne siessétek el. Amint lehet költözzetek össze, hogy valóban együtt tudtok e élni, és úgy is várjatok még pár évet, mert akármennyire is felnőttnek érzitek magatokat, még nem vagytok azok...

Persze hogy hiszek, hiszen ebben élek a férjemmel.

24 éves voltam amikor összejöttünk, ő 21-et töltötte. Nekem volt több kapcsolatom előtte, neki én voltam az első kapcsolat, szex.

Mégis mindkettőnknek első szerelem, és igazi szerelem is, mert az igazi szerelem nem múlik el 1-2 év alatt...az csak fellángolás, ami elmúlik.

Már több mint 2 éve házasok vagyunk, és Júniusban leszünk 4 éve együtt.

27/N

Egyszerűen az a titka hogy lelki társak vagyunk. Tudom, tömény nyál, de ez az igazság.

6. voltam

3 as vagyok..

6-7 titeket emlegettelek:)