Mire volt ez neki jó!? Miért hitette el velem és mondja még mindig, hogy szeret, ha mégsincs így!?

Több mint 2 hónapja a neten megismertem egy fickót. Elég nehezen indult a dolog mert folyamatosan hazudott (ha elejétől írnám le dolgot nagyon hosszú lenne) a kilétével kapcsolatban. Egyszer azt mondta ő van a képeken,máskor hogy nem,aztán meg hogy ismerjük egymást de kiderült nem igaz. Az elején azt mondta nincs senkije,aztán hogy van egy barátnője,aztán meg azt hogy vele vége. Jó párszor elküldtem de sosem hagyta abba a levélírást !Aztán ez a dolog addig ment,míg ő (állítása szerint) belém szeretett. Folyamatosan ezt hangoztatta,mindenáron találkozni akart velem,így hiányzom meg úgy hiányzom neki,nem tud nélkülem élni,értem bármire képes stb stb. De aztán elmondta,hogy nős... Hittem is meg nem is mivel rengeteget hazudott így már nem tudtam mi az igaz. Mikor kérdeztem miért csak most szól azt mondta nem kérdeztem..... Csak hogy időközben én is elkezdtem érezni iránta vmit. Azt hiszem szerelmes lettem belé . Inkább csak neten beszéltünk,utóbbi időben telefonon is aztán a héten találkoztunk elsőnek. Már csak azért is talizni akartam velem,hogy tényleg ő az aki a képeken van. Ő volt. Minden jó volt ,csókoloztunk ,ölelt,simogatott,és bár maga az aktus nem történt meg volt testi kapcsolat is. Csak hogy elkezdtünk megbeszélni a dolgokat és tényleg nős ,két gyereke is van,és nem 29 éves hanem 39. De mivel annyira állította hogy szeret,meg az összes többi még nem lett vége hanem abban maradtunk,hogy én döntsem el mi legyen. Másnak ismét találkoztunk. Az elején ismét nagyon jó volt de aztán újra feljött ez a téma,és akkor azt mondtam itt legyen vége. De úgy búcsúzott el,hogy gondoljam ezt még át és szeret. Másnak írt egy levelet hogy hogy vagyok. Elkezdtünk dumálni de lehet nem kellet volna mert azóta még rosszabb lett. Egyre jobban odavagyok érte pedig nem tudom mit eszem rajta. Én legszívesebben vele élném le az életem és képes lennénk érte bármire de nem akarok második lenni és szenvedni a tudatbam,h ő máshogy tartozik. Írtam neki,hogy akkor most mi legyen,mi lesz,elég erős -e a szerelme irántam de azt mondta,nem tudja otthagyni a gyerekit miattam,mert ha én is dobnál a későbbiekben (mivel fiatalabb vagyok nála 23 éves vagyok)akkor mi lenne vele,így bár szeret de nem tudja értem elhagyni a gyerekeit miattam. Az eszem tudta ezt,de sajnos a szívem nem és reménykedtem hogy talán mégis együtt maradunk örökre. Csak akkor mire volt jó ez az egész?! Miért mondta azt,h értem képes bármire és elválna,nem tud élni nélkülem ha most mégis dob?!

Ha csak ócsárolni akartok abból nem kérek! Nem feküdtem le vele és addig nem is tettem volna még biztos nem lettem volna hogy együtt maradunk.