Sz'iasztok! Mi a baj velem? Ahogy mondani szokás mindenen megvan viszont mégsincs semmim.

Elég hosszú lett bocsi , de ha kihagytam volna bizonyos részeket akkor nem lett volna nagyon értelme… De így legalább csak az válaszol aki „akar”. Az ilyen „vicceskedő” megjegyzések szerintem feleslegesek. Bár talán mindenki számára egy kicsit tanulságos lehet, aki a külsőre fogja vagy a pénzre vagy a körülményekre a boldogtalanságát. Bár leginkább azoknak, akik nem használják ki a lehetőségeiket...

Kezdem az elején: Tehát én egy eléggé jólnevelt srác voltam hülyén hangzik de nem igazán sokszor találkoztam emberekkel , magántanuló voltam , kiskoromba külföldön éltünk és eléggé (már feleslegesen) jó anyagi körülmények között. Ez engem sosem érdekelt igazából. Sosem voltam kifejezetten rossz gyerek eléggé szigorúan voltam fogva, emellett azért el is voltam kényeztetve. Szóval Magyarországra költöztünk általános végét is itt jártam, és hát elég nehezen viseltem akkoriban a dolgokat és eléggé antiszoc lettem , sz*rtam igazából mindenre így a tanulásra is. Aztán emiatt egy hát őszintén szólva átlagon aluli középsuliba mentem továbbtanulni és itt is kezdődik a lényeg. Szóval én eléggé okosnak tartom magam és az is vagyok – persze akkor is annak hittem magam de ez orbitális tévedés volt mert nagyon későnérő típus voltam – ezen nincs mit magyarázkodni , viszont az emberi kapcsolatokhoz meg full hülye voltam. És igazából szerintem ez nem az én hibám na mindegy…

Szóval eleinte nagyon vártam meg minden , mindenki idegen volt stb. De hamar megcsappant az érdeklődésem mert nagyon kilógtam a sorból. Utólag nagyon megbántam már ezt , de akkor nagyon sznobként álltam a dolgokhoz és elkönyveltem ,hogy hát itt mindenki hülye én innen elhúzok. És ez a hozzáállás 2 évig kb megmaradt. De nem húztam el. Aztán már így beilleszkedtem nagyjából és végülis ahogy telt múlt az idő azt vettem észre ,hogy már minden lánynak bejövök. Mármint ráeszméltem ,hogy milyen jól is nézek ki igazából. Szóval ilyen gyerekes de mégis férfias arcom van, nem lehet ezt leírni . És ezt se nagyképűségből írom mert ezt nekem nagyon sok időbe telt felfogni. mert régen szerintem tök nyomi voltam. Bár már akkor is tetszettem a lányoknak csak nem igen vettem a lapot. Illetve elég kevés lánynak tetszettem akkor még ha jobban belegondolok . De aztán már bedurvult a helyzet, például követtek , vagy nagyon béna szerelmes leveleket irogattak , ajándékot küldtek , DE még egy két srác is nyomult sőt olyan is volt ,hogy a csaj aztmondta legyek vele a barátja megengedi… érdekes dolgok voltak….Viszont az a helyzet, hogy én annó nagyon sok helyzetet kihagytam , párat már meg is bántam. Akkor még nem voltam hozzászokva az ilyenhez és lelkileg sem voltam érett nagyon ilyesmire. Meg nem igen adtam magam, szóval elég válogatós vagyok. De igazából lett egy „hírem” vagy nemtom csomóan ismertek akiket én nem , és teljesen másnak gondolnak mint amilyen vagyok. Sokan teljesen máshogy gondolják de én például még csak pár lánnyal feküdtem le, velük is csak 18 éves korom után. Vannak akik meg azt híreszteli k,hogy velük voltam vagy ezzel meg azzal kúrtam stb…

És hát még soha nem volt barátnőm. Tehát normális kapcsolatnak még a közelében sem jártam, nem sétáltam kézen fogva , nem szerettük egymást … Semmi. És annyira magányos vagyok, mindig is az voltam. Talán csak egy normális barátom volt a többi mind haver .Amúgy nem vagyok ám ilyen visszahúzódó rinyap*na mielőtt ezt gondolná bárki… Néha viszont úgy érzem ,hogy kicsit félnek tőlem vagy nem tudom. De mostmár teljesen kivagyok, olyan szinten egyedül érzem magam. Nem akarom sajnáltatni magam csak tanácsot akarok kérni. Mert én komolyan nemtudom hogy kell „viselkedni” . Gondolom ezért nincs úgymond senkim.