Mit éreztek amikor nagyon szerelmesek vagytok?

5ös válaszoló! Én nem azt mondom hogy nem vagy szerelmes :) Írtam is,hogy elhiszem hogy azokat a dolgokat érzed,amiket írtál. És abban is igazad van hogy a plátói szerelem is egy fajtája a szerelemnek. Csak hidd el,hogy ha az álomvilágon kívül a valós életben lenne alkalmad egy szerelmi viszonyra a lánnyal,bizony jó esély van rá,hogy már nem is lenne olyan nagy ez a szerelem! Mert lehet teljesen más lenne. Tényleg az a baj ezekkel a plátói dolgokkal (többek között) hogy az egész olyan mintha illúzió lenne. Meg hát az is. De ezzel nem azt mondom hogy ez egyenesen arányos azzal,hogy ha beteljesülne akkor kevésbé lenne jó :) Én tényleg mindenkinek azt kívánom aki ilyen helyzetben van,hogy sikerüljön minden úgy,ahogy szeretné. Egyébként ez a szerelmi fantáziálgatás régebben tőlem sem állt messze. Imádtam a képzeletemben élni,mert ott minden olyan volt,amilyennek én akartam. Aztán a mostani barátommal úgy jöttünk össze,hogy nem egyből,de elég hamar beleszerettem és fontossá vált számomra. De nem olyan a kapcsolatunk amikről korábban ábrándoztam. Hanem néha jobb és néha rosszabb. Vannak napok mikor majd kiugrom a bőrömből hogy találkozunk és alig várom és őrülten hiányzik és a többi és a többi és vannak napok,amikor csak úgy megvagyunk. Na azok a napok nem épp egy szerelmes lányregénybe illenek de ez itt a való világ kérem szépen :) Egyébként amikor csak "megvagyunk" akkor is tudom hogy szerelmes vagyok belé,csak 1 éve együtt élünk és egyszerűen nem éghetünk mindig maximumon. De azzal is tisztában vagyok hogy én az életemben nem szerettem még így senkit,pedig volt olyan pasi akiért korábban teljesen odavoltam (nem is ismertem igazából),levett a lábamról a jóképűségével és mindenével,közben azt sem tudtam milyen ember! Gyorsan dobogott a szívem ha láttam,sírtam miatta,tiszta letargiában voltam. De mikor összejöttem a mostani barátommal akkor jöttem rá,hogy én ebbe az előző emberbe nagyon nem voltam szerelmes. Pedig a mostani barátomat ismertem régóta és sosem tetszett,csak a humoráért voltam oda. Aztán egyszer úgy döntöttem adok egy esélyt neki,és milyen jól döntöttem! Pedig nála nem is izgultam úgy,nem vert gyorsabban a szívem (na jó,azért az elején de :D ),de az is igaz hogy még életembe nem voltam olyan rosszul mikor egyszer majdnem szakítottunk! Na akkor nem ettem egy hétig,nem aludtam,félig meghaltam,fuh minden volt,ilyet még senkinél nem éreztem :( Még az előzö "jóképűért" se. És emiatt (is) tudom,hogy akivel most vagyok,ő életem eddigi legnagyobb szerelme és nem szeretnék elhamarkodottan kijelenteni dolgokat,de nagyon remélem hogy örökre az is marad. Ezzel a kis monológgal nem csak untatni akartalak,hanem megmutatni azt,hogy a valóság majd nem feltétlen olyan lesz,amit előtte elképzeltél,de az nem azt jelenti hogy kevésbé lesz jó :)

A többi válaszolónak pedig köszönöm a válaszokat:) Mindegyikőtök nagyon jó dolgokat ír és egyetértek veletek :)