Miért terjed ennyire ez a "barátság extrákkal" című történet?

Alapvetően rosszul értelmezik a barátság extrákkal fogalmát. Ez ugyanis NEM érzelemmentes szexet jelent. A barátsághoz is kell érzelem, sokkal mélyebb, több, mint egy "futó kapcsolathoz". Arról van szó, hogy olyan emberrel szeretnék intimitást megélni, akit ismerek, akiben feltétlenül megbízom, akiről tudom, hogy nem fog megbántani, és még jól is érzem magam a társaságában (hiszen azért a barátom!).

Hogy miért terjedt el? Mert félünk. Félünk a csalódástól, az elutasítás kockázatától. Egy barátban pedig megbízom. Ennyi az ok.

(Az más kérdés, hogy amit itt általában a barátság extrákkal alatt értenek, azt elítélem én is.)

Nem elmélet, hanem tény :DDDD

A bordélyok sem a földből nőttek ki :D

Szexuális ösztönlények üzemeltetik, és tartják el. Ez így volt, és így is marad :)))

miért is ne "kürtölhetné ki"?

Szólás szabadság van. Engem is elég sok gondolkodásmód zavar, de eltűröm, mert joga van kifejteni,elmondani,képviselni, még akkor is ha herótom van tőle. Nem akarom, tudom megmondani ki mit mondjon ki, és mit ne, és gondolom te sem. Szóval ha valaki ezt ki akarja mondani, megteheti, és meg is teszi.

Az megvan, kedves Kérdező, h. nőként egy nekem tetsző (nem idegen) férfivel egy túl jól sikerült este után 'normális' párkapcsolatot szeretnék kialakítani.

De ő ezt nem feltétlenül gondolja így, nem tesz lépéseket az együtt járás érdekében.

Nem mondja ki konkrétan, h. ez barátság extrákkal legyen, egy baráttal/ haverral nagyon jól sikerült egy éjszakás után végül is b.e. lett belőle...

Pedig minden adott lenne egy jó kapcsolathoz; első, meg második ránézésre tökéletesen passzolunk (szellemiekben, fizikailag, korban + nagyon intenzív a kémia, jó vele az ágyban), mivel nincs senkink (nem csalnánk meg senkit) nem lenne akadálya a kapcsolatnak, mégis csak (t)esti kapcsolatban maradunk.

Néhány hónapig bírtam. Pedig mágnesként vonzott, és nyilván én sem voltam közömbös neki, aztán megszüntettem a dolgot, mert bármilyen jók is voltak a lopott órák, megalázónak találtam az ilyen jellegű 'kapcsolatot'.

Az volt a válasza szomorú szemekkel, h. "olyan mintha férj és feleség lennénk".

Igen, a harmónia tényleg megvolt, csakhogy a normális párkapcsolatért tenni kellett volna. Akkor ő 25, én 22 voltam (ő már 2 éve végzett, én meg a köv. évben az egyetemen).

Ez már több mint 15 éve volt, mégsem sikerült megértenem, h. mi (nem) motiválta...

2