Miért terjed ennyire ez a "barátság extrákkal" című történet?

Ó, jaj, hát mi lesz így az ifjúsággal? Bezzeg régen ilyen nem volt! A mai huszonévesek, harmincasok erről nem is hallottak, soha nem csalták meg a másikat, életük egyetlen igaz szerelmével élnek boldog párkapcsolatban legalább 70 éve. Na, ne etessük már egymást...

Hűtlenség időtlen idők óta van és még lesz is egy darabig. Csak néha lehet róla beszélni, néha meg nem. Az ókori Rómában például nem csináltak belőle ügyet, mint ahogy a francia királyi udvarban sem. Minden valamirevaló embernek szeretője volt, nem volt ez titok. De annak idején a derék nagybajuszú parasztember nem csalta meg nyíltan, falun belül az asszonyt, inkább bement a városba, a kuplerájban megoldotta a problémát. De nem beszélt róla senkinek: minek tegye, mikor úgyis mindenki tudja?

(mint ahogy azt is, hogy az örökké hűséges asszony harmadszorra vajon miért szült olyan gyereket, aki még véletlenül sem hasonlított az urára)

Ennek mai változata a "barátság extrákkal". Talán valahol őszintébb is, mint az a kivitel, mikor két ember elméletileg hűséges egymáshoz, de közben fűvel-fával csalják a másikat. Itt nincsenek kötöttségek, nem kötelező évfordulóra, névnapra, születésnapra ajándékot venni, programot kitalálni, nem kell karácsonykor idétlenül feszengeni és vigyorogni a másik szüleire és még a partner időnként előforduló érzelmi hullámvölgyeit sem kell elviselni. Tiszta dolog ez: csak szex, semmi lelkizés, nem kerülnek fel a Facebookra két nap után a szívecskés-csillagos képek, hogy "örökké tégedet foglak mosmá' szeretni", nincs áradozás barátoknak, rokonoknak, hogy "megtaláltam az igazit" - hogy aztán egy hónap múlva már mást nyaljon-faljon a buszmegállóban az ember fia-lánya, mert rájön, hogy a barátja/barátnője mégsem az igazi, de d*gni csak kéne, mert az azért igen jó.

Illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy manapság minden kötöttség hátrányos. Mit látnak a fiatalok? Apa-anya itthon döglik éhen a minimálbérből vagy keresetpótlóból, mert normális munka nincs, külföldre pedig nem mehetnek, mert itt a ház, rajta a milliós adósság, meg a gyerekeket/nagyszülőket se vinni, se itthagyni nem tudják. Vagy ha apu-anyu sikeres, akkor ennek a család látja kárát: kora reggeltől késő estig dolgoznak, nem érnek rá velük foglalkozni, rendszeresek az üzleti vagy egyéb utak (árubeszerzés, tárgyalás egy beszállítóval, mit tudom én), aminek mindig az a vége, hogy ők nagyinál-nagynéninél-mikor hol landolnak, "legyetek jók, három nap múlva jövök", de ha hazaérnek a szülők, akkor is folytatódik a túlórázás, rendkívüli értekezlet, "ugorjmárbemarikamajdlecsúsztatod"... A legtutibb munkavállaló pedig az, aki mindezeket szabadon vállalhatja, mert se családja, se kutyája, se macskája, ha menni kell, csak rázárja az ajtót a panellakásra és fél óra múlva úton is van, legfeljebb kiszárad a láda muskátli az ablakban, ha nem ér haza időben.

Mit vesz ebből észre a gyerek/fiatal? A kötöttség rossz. Neki akkor lesz jó, ha nem kötődik senkihez, mert akkor szabad és többre viheti. Ha külföldi álláslehetőség adódik, bepakolja a bőröndöt, aztán mehet is, nem kell vacilálnia, hogy mi legyen a párjával, volt már eljegyzés, esküvő kellene, de így, több ezer kilométerről... Család, gyerek? Még véletlenül sem! Ugyanez, hatványozottan. Ráadásul ha nincs család, hajthat látástól vakulásig, nem kell velük is törődnie, annyit dolgozik, amennyit akar, arra költ, amire akar - tök jó, nem?

Csak az az átok szex, az kellene... Na, ilyenkor jó nagyon a "barátság extrákkal" kapcsolat. Levezetik a stresszt egy jókora szeretkezéssel, aztán pöröghet tovább az élet.

Régen sem pár % volt, és beszéltek róla. Pl: a pletyka szintjén kb: mindenki, de a susmus a templom hátsó sorában ugyanez :D

Ne gondold, hogy azért mert a GYK-n a szemed előtt van, régen nem így volt :D Nem a fenét :D

Ha a 17 században lett volna GYK akkor is felkerül rá, ahogy most is :)

A régi erkölcsök illúziója azért tudott megmaradni, mert nem volt okostelefon,meg internet, tehát nem volt média hozzá. Addig maradt a pletyka, a susmus, a titkos találkák, légyottok, stb... Az ember ilyen, az idők változnak,az eszközök, a szinpad is, a szereplők is, de a szerepek nem :)

A barátunkat szeretjük, nem érzelem mentes.

Miért, a sok csalfa nőszemély/férfi is felnevelt családokat :)

Abban az íllúzióban élsz, hogy az emberek alapvetően nem szexuális ösztönlények. De. Mindig is azok voltak. Az, hogy régen volt e rajta cukormáz, vagy sem, az megint egy másik kérdés.

Ahhoz tudnám hasonlítani, mint a demokrácia cukormáza. Sokan szenttül hiszik, hogy van demokrácia, de a végén csak kiderül, hogy egy autokrata államban szépen feloszlatnak ha tűntetsz :)))