Szerintetek miért szeretném gondolatban állandóan megcsalni a barátomat?

Mármint nem konkrétan gondolok arra,hogy milyen lenne megcsalni,hanem ha becsukom a szemem elalvás előtt vagy csak simán álmodozni van kedvem,akkor nem a barátom jut eszembe,hanem az egyik osztálytársam. Már tavaly is észrevettem,hogy tetszik nekem az osztálytársam,akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk most Petinek.De ő nem figyelt fel rám és ezért nem is foglalkoztam a dologgal(ekkor még nem voltam együtt a jelenlegi barátommal). De idén egyre többet beszélgetek vele az unalmas tanórákon és nagyon jól érzem magam a társaságában. A legjobb barátnőm is észrevette az egyik órán,hogy milyen jól elvagyunk egymással,és később szóvá is tette,"milyen cukik voltunk együtt" meg hogy "ebből még lesz valami". Ezelőtt,de ezek után méginkább ő lett a gondolataim főszereplője. Odáig fajultak a dolgok,hogy szakítani akartam a barátommal,mert ráébresztett a barátnőm,hogy valójában én nem is szeretem,csak önbizalomhiányból vagyok vele,mivel a barátom egyáltalán nem az én stílusom sem külsőre sem belsőre. Peti pedig teljesen az én stílusom. De amikor újra találkoztam a barátommal és el akartam mondani neki mindent,egyszerűen nem tudtam megbántani. Aztán az jutott eszembe,hogy "Miért is akarok én szakítani azzal az emberrel,aki szeret,tisztel,megért?". És már nem is akartam szakítani. Most ugyebár téliszünet van a suliban,és mivel én messze lakom onnan,ahová suliba járok,nem hiszem,hogy találkozni fogok Petivel a szünet végéig. De rettenetesen félek attól,hogy ha újra látom és beszélek vele,meg akar majd csókolni és én hagyni fogom neki. Pedig nem szeretném megcsalni a barátomat komolyan,mert tényleg nem érdemli meg,hogy ezt tegyem vele. És most teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom,hogy tényleg szeretem-e a barátomat vagy tényleg csak önbizalomjavítónak használom őt tudat alatt. Kérlek mondjatok valami véleményt,hogy látjátok a helyzetemet külső szemlélőkként. Iszonyat bizonytalan vagyok. 17/L