Miért ennyire rossz?

17 éves fiú vagyok. 15 éves koromtól kezdve, nagyon szerettem egy lányt, mindennél jobban, mindent megtettem volna érte, a mai napig nagyon szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy ő nem tudja mit akar, és nem tudja viszonozni az érzéseimet, ezért inkább hanyagoltuk egymást, ő soha sem lett az enyém. Nekem lett egy barátnőm, akit inkább kedveltem mint szerettem, de sajnos szétmentünk a távolság miatt, ritkán találkoztunk. Később ő is abba a suliba jött mint én és ezért újra felébredtek bennem az érzések, egyre erősebben. Újra elkezdtünk beszélgetni, és egyszer csak lett egy barátja, megszakadt a kapcsolat. Aztán szakítottak, újra beszéltünk, már kezdtem magam jól érezni a világban, volt célom. De ekkor újra lett pasija. Miért hülyéskedik velem ennyire Isten? Miért érdemlem ezt? Évek óta nagyon letört vagyok, csak akkor vidultam fel, ha volt valakim ami elég ritka. Hiába mindennél jobban akarom azt a lányt akit szeretek, ha ő sosem lesz az enyém. Én így már nem sokáig tudok élni, nagyon egyedül vagyok, magányos és szomorú. Tanácsokat kérek, köszönöm.