Szerintetek ez normális?

Ajj de szeretem az ilyen begyepesedett hülyéket.

Kérdezd meg anyádékat hogy vénjányt akarnak belőled csinálni?

Csoda, hogy a szerencsétlen barátod nem ment még a falnak:D

hát ezek h*lyék,már bocs

én leszarnám mit mondanak,ebbe ne szóljanak úgy bele

elmúltál 18 azt csinálsz amit akarsz

Na és ha nem alszotok együtt de volt már valami?

Ha nem nagyon szerethet a fiú!

Mondd anyádéknak, hogy így sose' lesz unokájuk :D (de ne túl komolyan, csak éreztesd velük a dolgot)

Igazából ha az én lányom lennél, biztos én is féltenélek. Azt hiszem itt az lehet a kulcs, ha a barátod valóban komolyan gondolja és bíznak benne a szüleid is. Valahogy azt kéne elérni, hogy a fiú a szüleid bizalmába férkőzzön. Legyen sokat nálatok, segítsen ha kell, beszélgessenek, stb.

Nekem van egy nővérem és tudom milyen törékeny, féltettem én is amikor barátja lett mindig. De most már 5 vagy 6 éve együtt élnek egy fiúval és imádom a srácot, tök jó arc, mindenről lehet vele beszélgetni mindenhol ott van ,segít ha kell vagy fordítva. Igazi családtag. Na ezen a szinten azt hiszem már nem lenne kérdés a dolog. Csak annyi a különbség, hogy nővérem 26, a barátja 30 :|

Figyu, ha ő végez és lesz munkája, akkor az lenne a legjobb ha ott a környéken lakna és akkor lakhatnál nála. Én is ezt beszéltem a barátnőmmel csak mi amiatt döntöttünk így, mert messze vagyunk egymástól és ha ő oda jár suliba ahol én dolgozom, akkor miért ne?

De ha nem laktok együtt viszont sokat vagy távol otthonról akkor is elvileg tudtok találkozni nem? Ha így van, akkor meg azt a kevéske időt ki lehet bírni amíg otthon vagy. Az a baj, hogy ezt a szüleid nagyon meg fogják bánni...