Vajon helyre lehet még ezt hozni?

A barátommal a múlt héten szakítottunk. Sajnos nehéz elválás volt, mert mind a ketten nem kicsit megkönnyeztük.

Minden szépnek indult közölte, hogy szeret! Aztán telt múlt az idő az a röpke 10 hónap és minden szépen megváltozott. Én is elkövettem egy hibát, hogy zokogva közöltem, hogy nem akarom elveszíteni. Elvileg ő sem akar, de most nem tudja mit szeretne igazán. Úgy érzi még élni akar! Mondták a barátai, hogy nagyon nehéz neki látják rajta, hogy ki van. ő is azt mondta, hogy élete legnagyobb hibáját követi el és nagyon meg fogja még ezt bánni, ha egy kicsit később találkozunk akkor már régen a felesége lennék.

Elég sok mocskosságot elkövetett. Igazából a munkája meg a társaság is húzza. Buli buli hátán. Ami engem nem zavar, hiszem én is járok velük. Meg külön is mentünk, ezzel nem volt probléma.

Nagyon nehéz most nekem. Én dobtam fel neki a labdát egyébként, mert a múltkori viselkedése az olaj volt a tűzre. Sajnos ennek ellenére, meg nagyon szeretem! Ahogy szakítottunk rá két napra már hívott, hogy vagyok. Ezt el is mondta, hogy kell neki idő ,mert most még ő nekem ezt nem tudja megadni amit én szeretnék és ami eddig volt az mind igaz volt és szeret. Kérdem én, ha tényleg igazán szeretek valakit és ez egy egyszeri lehetőség is lehet akár, akkor hogy tudom elengedni?

Nagyon szeretném visszakapni. Teljesen mértékben tisztelem az ő állás pontját és, ha én ezt nem mondom meg neki, hogy bizalmatlan vagyok, mert nem áll úgy a dolgokhoz akkor nincs ez a szakítás. Tudom, ha igazán szeret akkor majd keres. Közben én emésztem magam. Tudom mit kellene tennem, de nagyon nehéz. Nem bírok túllépni ezen.

Nekem ő a másik felem ..Legalábbis én ezt érzem. Ő az az ember akivel el tudnám képzelni az életem, mert úgy szeretem, ahogy van. Nyilván fiatalok vagyunk még. Fél, hogy valamiből kimarad ami később akár elő is jöhet.

Nagyon félek ...kérlek írjatok valamit

24L