Normális vagyok hogy visszafogadom és még én próbálkozok?

A sztori tömören:

Egy éve voltunk együtt, mikor elment egyetemre 250km-re tőlem. Ez nagyon nehéz volt nekünk és csak romlott a kapcsolatunk. Kiderítettem hogy megcsalt. Részeg volt és smárolt egy másik fiúval. Egyszer, kb 15-20 másodpercig, de nem is esett neki jól és meg is bánta, mert azonnal rájött hogy a csodálatos 1 évünket ezzel veszélybe sodorta. Ez nem most történt. Azóta romlik a kapcsolatunk, mert ő rosszul érzi magát emiatt. Én még nagyon szeretem, de az hogy mással smárolt nekem nem jött be, így pénteken szakítottam vele.

Ő a legjobb barátom is egyben. Délután szakítottunk, volt kis sírás, de megbeszéltük hogy miért történt ez. Én még ugyanúgy szeretem. Ő állítólag már csak barátként szeret és nem akarja újrakezdeni. Este már együtt söröztünk. Csak 1-1 sört ittunk. Beszélgettünk, mint barátok. Jó volt.

Szombaton unatkoztam és dolgom volt a szomszéd városban és kérdeztem tőle hogy átjönne-e utánam picit később és akk megnéznénk egy filmet a moziban. Belement. Moziztunk, horrort néztünk. Végig fogtuk egymás kezét és összebújva néztük a filmet. Amíg sétáltunk a buszhoz végig átkarolt. Az utolsó buszt lekéstük, szóval hívtunk valakit hogy vigyen haza és amíg vártunk addig ölelkeztünk mert fázott. Beszélgettünk mindenről, meg magunkról.

Haza vittek minket de csak a biciklijeinkig hazakísértem mert szinte egy helyen lakunk.

Csókolóztunk. Én vissza akarom kapni. Belement hogy újrakezdhetjük, de akkor teljesen nulláról. Most ott tartunk hogy újra meg kell hódítanom, ami bevallom kicsit tetszik, mert ez a szerelmes szenvedélyes dolog kezdett amúgy is kikopni a kapcsolatunkból.

Őszintén: Normális vagyok én, hogy visszafogadom és még udvarolok neki?

Én 19F

Ő 19L