Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Foglalkozna-e velem valaki szeretettel?
Egy érdekes kérdéssel fordulnék Hozzátok.
= Magamról =
26 éves "férfi" vagyok, már főállásban dolgozom, egyébként informatikus. Nem volt még barátnőm, még szűz vagyok. Tinikorom se volt, mert folyamatosan csak számítógépekkel foglalkoztam. Nem tanultam meg szocializálódni, chat-eken ismerkedtem, tinédzserkoromban a legjobb barátaim interneten voltak, akikkel soha nem is találkoztam élőben. A barátnőzés egyáltalán nem érdekelt. Nem tanultam meg sem nőkkel, sem férfiakkal meghitt kapcsolatokat kialakítani. Mostanában, huszonévesen, hogy az iskolák berkein kívülre kerültem, kezdett el nagyon hiányozni, amit elszalasztottam. Emellett felszínre törtek olyan régi, gyermekkori sérelmek (elvált családból jövök, iskolában sokat bántottak, cikiztek stb.), melyeket valahogy nagyon úgy érzem, hogy ki kell kompenzálnom.
= Ami vonz =
Van egy kisugárzás, egy életstílus, egy küllem, ami nagyon vonz engem a lányokban. Nagyon kevés lányban található meg. Idáig (az elmúlt 15 évben) mindössze 4 lányban sikerült ezt megtalálnom. Nyilván azonnal szerelmes is lettem beléjük, de természetesen mind csak plátói volt. Jellemezni leginkább úgy tudnám, hogy: életvidám, talpraesett, belevaló, játékos, kitárulkozó, nyitott, fürge, bátor, aranyos és tündéri (persze ahogy én látom). Mindeközben érdeklődést, lelkesedést, harmóniát, törődést és kiegyensúlyozottságot sugároz magából. Gondolkodtam és kerestem bennük közös (környezeti) jellemzőket. Például mind a négy lány elvált családban nőtt fel és az anyukájuk nevelte. Mindegyiknek távoli kapcsolata volt csak édesapjával. Volt, hogy földrajzi távolság, volt, hogy fennmaradt családi konfliktusok miatt. Mind közel állt olyan érzéki művészetekhez, mint a színjátszás, az éneklés vagy a tánc. Mindnek életvidám, mosolygós kisugárzása volt. Talán a Neoton Família Eszterlánc és Szédült napraforgó című számai közelítik a legjobban, miről is beszélek. :)
= Amit szeretnék =
Szeretném, ha mellettem lenne egy ilyen lány és ha foglalkona velem, ha szeretet-interakciókba kerülhetnék vele. Nem akarok "járni" senkivel, nem akarok párkapcsolatot. Csak szeretnék magam mellett tudni olyat, akiben az előbb felsorolt tulajdonságok mindegyike megvan és tud velem úgy törődni, hogy énekel nekem, miközben simogat, beszélget velem, kifejezi, hogy fontos vagyok neki, szeretget, lehet ölelgetni, oda lehet bújni hozzá, és elhiteti velem, hogy szerethető vagyok. Miért nem akarok párkapcsolatot? Egyelőre még azért nem, mert jellemben nem érzem magam rá késznek, túl nagy felelősség és nem szeretnék esetleges további sérüléseket sem magamban, másban meg pláne nem. Plusz mert még nem volt és nem minden esetben tudok domináns lenni. Férfiasan se nagyon tudok viselkedni. Ha meg is tudok maradni dominánsnak egy lány előtt, nagyon hamar kiesek belőle. És ha kiesek a férfias, domináns "keretemből", nagyon rossz érzés fog el. Tehetetlenség, kiszolgáltatottság, elveszettség és hiábavalóság. Ezzel a terápiaszerű valamivel inkább a gyermeki oldalam töréseit szeretném kiegyengetni, illetve azt az óriási hiányt pótolni, ami végigkísérte az életem: hogy valaki szeret és jól esik neki, hogy én is szeretem őt. Nagyon sokat segítene, ha egy, az előbb leírt kisugárzású lánnyal át tudnám élni ezeket a hangulatokat szituációs játékban. Tehát, akár egy privát "színi játéknak" is tekinthetjük ezt.
= Amire emellett még szükségem van, hogy jól/biztonságban érezzem magam =
- Sok-sok nyitottság, türelem és hajlandóság arra, hogy a lány engem lelkileg megnyisson (sok-sok érdeklődés és lelkesedés).
- Diszkréció. Nem szeretném, ha a közvetlen ismeretségi körömből bárki megtudná, hogy én ilyenen "veszek részt". Természetesen ez elsődlegesen az én felelősségem, de ha esetleg van közös ismerősünk, nem szeretném, ha oda továbbjutna az információ.
- Gyakorlatok kislétszámú csoporttal (amennyiben vannak csoportos gyakorlatok).
- Privát gyakorlatok, melyeken kettesben vagyunk és csak velem foglalkoznak.
- Őszinte visszajelzések, legyen az akár pozitív, akár negatív.
- Professzionalitás és profizmus. Merjem magam rábízni arra, aki foglalkozik velem, akitől tanulok.
Ha bárki bármilyen lehetőséget ismer, jelezze kommentben. Ha valaki esetleg képesnek és hajlandónak érzi magát a "feladatra" (tehát kellően ismeri önmagát és pont olyan kisugárzású, mint amilyentől én a legjobban be tudom fogadni a szeretetet), jelezze privátban és írja meg azt is, mi az, amit én tudnék neki cserébe nyújtani (akár anyagilag).
Furcsa kér(d)és, tudom, de trollok, kíméljetek, ha lehet! :P
Köszönöm előre is a válaszokat!
válasza:
válasza:Nos, én terápiára járok, és az alapján írom, amit írok:
Amit te itt felvázoltál, az nem működik, nem működhet. Ugyanis fejlődni nem attól lehet, hogy valaki mindenképpen azt nyújtja, amire vágysz. Természetesen mindenkinek szüksége van elfogadásra, szeretetre, de ha ezt csak úgy alapból megkapja, és nem a tettei által, akkor az hamis.
A terápia (legyen szó bármilyen kapcsolatról, nem feltétlenül kell hozzá szakember) a tükörről szól. Arról, hogy te adod önmagad, viselkedsz valahogyan, és egy másik ember visszajelzi számodra, hogy milyen is vagy, hogyan hatnak a megnyilvánulásaid.
Ha te csak úgy alapból kapnád a simogatást, abból semmit nem tudnál fejlődni, hanem csak elkönyvelnéd, hogy neked ez jár, pusztán a létezésed okán, és soha nem tanulnád meg, hogy ezt mivel lehet ELÉRNI.
Mondhatod, hogy szeretnéd magad jól érezni, biztonságban érezni, de ez legyen a cél, és ne az eszköz!
Én most 3. hónapja járok terápiára, és ma ajánlották fel hozzám közel állók, hogy szeretnének segíteni, támogatni, én pedig visszautasítottam! Ugyanis mostanra értettem meg, hogy nekem nem arra van szükségem, hogy hímes tojásként kezeljenek, hanem azt kell megtanulnom, hogy hogyan tudom ELÉRNI, ÉN MAGAM, hogy úgy működjenek a kapcsolataim, ahogyan azt szeretném. Nem pátyolgatásra van szükségem, hanem önérvényesítésre. Azért mertem "visszautasítani", mert most már érzem magamon az erőt ahhoz, hogy mindezt önállóan is el tudom érni. Hiszek abban, hogy nekem jár a szeretet és a biztonság, de most már abban is hiszek, hogy ezt nekem kell "kivívnom". És egyáltalán nem lehetetlen!
Mindazt, amit te leírtál, azt egy pszichológus egészen kiválóan meg tudná valósítani! Persze nem simogatna, meg énekelne neked (max. a lelkedet simogatná, mert a terápiás közeg egy nagyon elfogadó, támogató légkört biztosít), és egyben tükröt is nyújtana abban, hogy hogyan tudod te magad elérni azt, amit szeretnél!
És még egy dolog: ne akard a gyerekkori hiányaidat pótoltatni. Nem lehet! Akkor az egész életed arról fog szólni, hogy hiányokat akarsz pótoltatni (ld. hiánymotivált emberek). Akkor soha nem lehetsz teljes, boldog, mert mindig csak lyukakat fogsz betömögetni. Legyél inkább fejlődésmotivált, az sokkal jobb! Tapasztalatból írom, amit írok! Bennem is iszonyatos szeretetéhség van ám! Olyan, ami szinte felemészt. De én akarom elérni, a saját erőmből, hogy ezt a szeretetet "kiérdemeljem". És ha ezt sikerül elérnem, akkor nem kell kuncsorognom érte, hogy szeressenek, hanem bárkitől megkaphatom! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!