Hogyan próbáljam elfelejteni csak egy kicsit is?

Volt egy fiú,két évig szerelmes volt belém. de én csak úgy tekintettem rá,mint lelki társ,mint legjobb haver. Majd magántanuló lett április környékén.És nagyon hiányzott,mindig kerestem őt a suliban,de tudtam,hogy ő nincs ott, ahogy magántanuló lett nem is beszéltünk többet,megszakadt a beszélgetés kettőnk között. Nekem szinte már annyira hiányzott ,hogy írtam egy sms-t neki,hogy találkozzunk. Amikor találkoztunk elmesélte,hogy nélkülem boldogabb, sőt még le is fogyott és most magával foglalkozik. Egyszerűen sírni tudtam volna,mert rájöttem,hogy mindenhogy elveszítettem őt, és én vagyok a hibás amiért elengedtem magam mellől. 3 hónapig szenvedtem miatta,minden este sírtam és nem telt el úgy nap ,hogy ne gondoltam volna rá. Majd kiutaztam a nagymamámhoz külföldre egy hétre és átgondoltam az egész két évet,hogy hol kezdődött és hol lett vége. De még a mai napig nem tudom elfelejteni,mintha kisértene, és nagyon nehéz,mert sokszor olyan történik,hogy ülök ,gondolkozom és azon kapom magam,hogy könnyes a szemem..