Mi a megoldás? (krumplistészta)

Mondanám, hogy kicsit frissítsétek fel a kapcsolatotokat a barátoddal, menjetek ide-oda, de az a tény ,hogy távkapcsolatban éltek, kicsit beleköp a dologba. Szerintem 1-2 heti találkozóval nagyon nehéz fenntartani egy egészséges kapcsolatot. Maximum, ha időleges. De az egyetem nem pár hónapról szól, hanem évekről. Ebben az esetben indokolt lehet a szakítás, így ő sem tud igazi párkapcsolatot kialakítani senkivel.

De baromi nehéz lehet, elhiszem.

Az, hogy nagyjából 1 év után már megszokásnak érzed a kapcsolatot, nem sok jót mutat a jövőre nézve.

Most tulajdonképpen megszokásból és sajnálatból vagy vele, talán szereted is még valamennyire, de nagyon nem, ha ilyeneken gondolkozol.

Szerintem azzal tennéd vele a legjobban, ha ezeket őszintén elmondanád neki.

Amúgy ő nem tud menni oda, ahova te jársz?

"Csak azért is baromi nehéz mert ő odáig meg vissza van értem és egyszerűen nem lennék rá képes hogy egyik pillanatról a másikra azt mondjam neki hogy jó akkor legyen vége."

Tehát ha nem lenne oda érted, akkor simán szakítanál vele? Felőled már nincs meg a kapcsolathoz az érzés én úgy látom. Tulajdonképpen azzal, hogy véded, hogy ne érje fájdalom, ugyanúgy szenvedésre ítéled hosszú távon. Erősnek kell lenni egy jó döntéshez.

Ez a kijelentésed teljesen egyértelművé tette, hogy te megszokásból, sajnálatból, és félelemből vagy vele.

Egy szakítást nem kell mindenáron pontosan megindokolni, de a szándékot egyértelműen jelezni kell. Elmondhatod neki, amit érzel. Lehet az ok egy érzés is, hogy ezt nem akarod tovább. Szenvedni fog, te is, de miért húznátok egymás idejét? Elveszi azt az időt, ami alatt egy megfelelőbb személyt is találhatnátok.

Volt egy kapcsolatom, ami a középiskolában indult, s az egyetem első éve alatt ment tönkre.

Az ország 2 végébe mentünk továbbtanulni, s lassan felőrölte a távolság a kapcsolatot. Pedig már a családjaink is ismerték egymást, közös ünneplések, mindenki úgy kezelt minket, hogy férj-feleség leszünk.

Egyszerre láttuk be, hogy nem fog menni, hiába szeretjük egymást. Megállapodtunk abban, hogy maradunk jó barátok, nem keressük az alkalmat, hogy esetleg mással legyünk, de nem utasítjuk vissza a lehetőségeket. Mi megmaradunk egymásnak is, mint a hosszú távon lehetséges megoldás. 1-2 hetente továbbra is együtt voltunk, szeretkeztünk, szórakoztunk. Működött is pár hónapig. Én nem pasiztam, de élveztem az udvarlást, stb. Egészen addig jó volt, amíg rá nem jöttem, hogy ő igencsak "él". 1,5 órákat csetelt amíg otthon volt, na meg persze emellett ott volt az is, hogy teljesen szétment a haveri kör, lassan teljesen mások lettek a barátaink.

A végén szép csendben szétmentünk. Az egyik hétvégén, amikor egy órát töltött a fürdőben a telefonjával, én meg megláttam hogy milyen női cuccot vett - nem nekem - rájöttem, hogy itt már nem arról van szó, hogy ki milyen lehetőséget nem hagy ki, hanem szó szerint van kapcsolata az egyetemi városban, otthon meg velem. Teljesen kettős élet, nem csupán lehetőségek ki nem hagyása. Ezután 3 hétig nem mentem haza, majd a legközelebbi alkalommal már nem szexeltem vele.

Azóta is jóban vagyunk, nincs harag. de tény, hogy a távkapcsolatban már nem hiszek.