Boldogság helyett rettegés?

Nem is annyira párkapcsolati, inkább önismereti téma ez, de ide írom, hátha valakinek már volt ilyenben része.

Mindig is volt egyéniségem és nem voltam egy elveszett lány sem. Aztán összejöttem egy sráccal, aki álmaim netovábbja, elmondhatatlanul odavagyok érte. A baj csak az, hogy mióta együtt vagyunk, számomra minden más megszűnt. Minden gondolatom körülötte forog, gyakran rám jön egy rettegésszerű érzés, hogy mi lesz velem ha elhagy, vagy ha kiszeret belőlem. Már a hobbijaim is kezdenek eltűnni az életemből, mert képtelen vagyok bármi másra koncentrálni. A barátaimmal sajnos nem tudok nap-mint-nap összefutni, így ezzel sem tudok segíteni magamon. Nem vagyok őrült, volt már több éves kapcsolatom ezelőtt, de ennyire kiszolgáltatottnak még sosem éreztem magam. Sokszor érzem magam magányosnak is emiatt, mert ahelyett hogy a világ legboldogabb embere lennék, megszállnak a negatív gondolatok és a félelem attól, hogy vége lesz. Azzal kapcsolatban várnék tanácsokat, hogy az élethez való hozzáállásomon hogyan változtassak, hogy erősebb legyek ennél és újra önmagam lehessek.