Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más kapcsolatban is előfordul az, hogy a férfi nem foglalkozik a nő problémáival? Nem értem miért ilyen a barátom.
Az én barátom SOHA nem beszél az érzéseiről. Egyszer nem jött oda hozzám, hogy "engem ez bánt, beszéljük már meg" vagy hasonló. Tudom, hogy a férfiak nem azok az érzelgősebb típusok és nem szeretnek az érzéseikről beszélni, de hogy soha???
Ha nekem valami problémám van, ami személyes, azt is megosztom vele. Jól esik, hogy meghallgat. Ilyenkor nem kérek tőle semmit, nem kell tanács, mert úgy sem érzi át, (amúgy is eléggé különbözünk) csak hallgasson meg és öleljen át.
Bezzeg mikor a kapcsolatunkkal van valami probléma...
Régen az volt a baj, hogy sokat hisztiztem, egyből letámadtam, ha bántott valami. Ezen változtattam. Egy hónapja nem is vitatkoztunk semmin. Ma felhoztam neki pár dolgot, ami nem tetszik és változtatni kéne (pl. kicsit unalmas a szex, változtassunk. aztán van a kertjükben egy csomó rózsa, néha meglephetne eggyel, mikor megyek hozzá, régen sokat kényeztetett, most már könyörögni kell azért, hogy megmasszírozzon)
Ezeket tök higgadtan, normálisan, nem célozgatva, érthetően elmondtam neki. Az volt a válasza "nem érdekli a problémám, bocs" Aztán "leszarom, hagyjál békén, majd megbeszéljük"
Annyira rosszul esik, hogy állandóan ezt csinálja. Lassan nem merem elmondani, ha bánt valami, mert tudom, hogy nem érdekli. De csak ilyenkor ilyen. Egyébként szeret, azt mondja velem akarja leélni az életet. De ha a gondokról van szó, mintha visszavonulna vagy én nem tudom..
Az érdekelne, hogy valaki tudja-e vagy van-e sejtése, miért csinálja ezt? Vagy én csinálok valamit rosszul? De ha bánt valami, azt meg kell vele osztani, nem? Vagy rosszul adom elő? Nem csak a jó dolgokat kell megbeszélni, hanem a rosszat is. Nem értem.. Segítsetek légyszi, bánt, hogy így viselkedik :(
Köszönöm a válaszokat!
#6
Tudom, hogy unja azt, hogy a problémákról beszélek. Épp ezért kezdtem el változni kicsit, már nem hisztizve adom elő. Sőt, ahhoz képest, hogy régen hetente volt ilyen, az elmúlt egy hónapban egyáltalán. Nem mentem úgy oda hozzá, hogy ez a bajom... Visszafogtam magam. De ha nekem unalmas a szex, és kicsit fel kéne dobni, akkor azt nem magamba fojtani és azt sem, hogy kényeztetésre vágyom. Máshol az a baj, hogy a felek nem beszélnek a problémákról ezért elhidegülnek egymástól. Én beszélek és ez sem jó..
Igen, általában nálunk is ugyanazok a kérdések ismétlődnek. Vagy azok jönnek vissza, amit nem tudtunk normálisan megbeszélni.
Értem én, hogy tegnap magával akart foglalkozni meg nem érdekelték akkor a problémáim. Nekem sem van mindig olyan hangulatom, hogy a problémákról beszélgessek. Azt nem értem ,ezt miért nem tudja elmondani??
Úgy kezdtem a beszélgetést, hogy "lehet egérből csinálok elefántot, de engem idegesít, ezért beszéljük meg" az volt a válasza, ha hazaér, megbeszéljük. Elkezdtem mondani mi bánt, visszaírogatott, válaszolgatott, aztán egyre ritkábban, végül nem is írt, sőt lerázott azzal a szöveggel, hogy megy mosogatni. De nem mondta volna, hogy perpil nem akar most ezzel foglalkozni mert ez és ez a baja. Inkább tapintatlanul, másfél óra múlva benyögi, hogy hagyjam békén.
Ha én megkérdezem mi baja, mindig az a válasza, hogy semmi. Meg soha nem jön magától oda, hogy "beszéljük már meg..." Ezért írtam, hogy SOHA nem beszél a bajairól.
#7
Igazad van! Volt már olyan mondata is, hogy akkor jobban szeret, mikor nincs gond. Meg most, hogy 1 hónapig nem volt egyáltalán semmi vita, azt is mondta, hogy jobban szeret. Értem én ezt a kényelmi szempontot. De engem ki fog megérteni? Kivel beszéljem meg a problémákat?
Meg nem arról van szó, hogy soha nem beszéljük meg. Általában ez úgy szokott lezajlani. Hogy felhozom mi bánt, elbeszélgetünk róla, aztán vagy benyög valamit, hogy mennie kell, vagy tapintatlanul beszól, hogy őt ez nem érdekli. Én meg ilyenkor kiborulok, hogy nem foglalkozik velem és sírok, mint egy hülye. Majd később írja, hogy holnap megbeszéljük. És másnap tényleg, nyugodtan megbeszéljük. Tudom azt is, hogy neki idő kell az ilyenhez. Ha összeveszünk sosem szerette egyből megoldani/megbeszélni. Várni kellett. De másnap mindig meg tudtuk. Nem értem. Miért??? Miért jobb halasztgatni? Meg itt hol a kompromisszum? Én már változtam abban, hogy nem hisztizek, de ha valami gondom van, mindig várnom kell, hogy meghallgasson? És ő miben fog változni?
Köszönöm a tanácsokat :)
ő 23, én 19
23 éves létére elég fura h így viselkedik.. (mert ha tízenéves lenne..)
nem megbántás képpen de ha őt ennyire nem érdekli hogy mi van veled (és nem is lehet vele beszélni) akkor miért vagytok együtt ?
viszont még mindig van megoldás.. mégpedig hagyd kicsit te se beszélj a problémáidról neki.. vannak barátnőid akik meghallgatnak :)
lepd meg.. készíts neki süteményt esetleg egykis csokit vegyél neki nem kellenek nagy dolgok.. aztán (remélhetőleg) ő is kedveskedik neked valamivel.. ha nem akkor nincs mit tenni. :S
nagyon el van laposodva a kapcsolatotok de két ember szükséges ahhoz h ezt helyre hozzátok.
/10-es voltam. mellesleg nekem is ilyen idős a barátom.
Próbáltam. 1 hónapig nem beszéltem neki a problémáimról.(elkezdtem naplót is írni, hogy ott öntsem ki a bajaimat és ne őt b*sztassam vele) De azt, hogy unalmas a szex, hogy beszéljem meg a barátnőimmel? Vagyis, meg tudom velük beszélni, de megoldani csak a barátommal tudom. Vagy ez már megint a hiszti kategória? És csak magamat áltatom azzal, hogy megváltoztam? Én magamtól nem tudom, ha ő nem mond semmit..
Meg most, hogy belegondolok. Múltkor mondta, hogy lehetnék néha szexisebb, mert mostanában alvásnál mindig csak egy pólót veszek fel meg egy rövidnadrágot. Nem vágtam rá, hogy nem, ahogy ő tette. Azóta kis topokat veszek fel meg vettem új, szexi bugyikat. Szóval változtattam. De ha én kérem, hogy kényeztessen úgy, ahogy régen.. süket fülekre talál a kérésem. Oké, azóta még csak két nap telt el, most együtt sem vagyunk, de nem értem azt sem miért kell rávágni, hogy nem -.-
Na mindegy, most várok. Azt mondta ma reggel, hogy nyugodjak le, meg fogjuk beszélni.
válasza:Ilyen a személyisége, nem vagyunk egyformák, én is hasonló vagyok mint a barátod. Erős jellem, akinek nincs arra szüksége, hogy másokkal beszéljen a problémáiról, mert képes azt magában lerendezni. Van az a típus mint te, akinek viszont folyamatosan másokra kell terhelni a gondját, baját, mert támaszra van szüksége. Általában az ilyenek kapcsolat, társfüggők.
26F
válasza:Van olyan fiúismerősöm, aki többet problémázik, mint egy csaj. Vele még inkább nem tudnék elképzelni kapcsolatot. Idegesít.
De még mindig nem értem. Ha beszélek a bajaimról az a baj. Ha nem beszélek az a baj. Ő meg nem mond semmit. Mi idegesíti, mi zavarja, mi bántja... nem tudom.
Volt egy olyan időszak is, mikor látta rajtam, hogy van bajom, és rá is kérdezett. Én meg rávágtam, hogy semmi, és megsértődött mert hazudok neki. De abban a pillanatban annyira nem akartam neki elmondani mi bánt, mert féltem attól, hogy megint veszekedés lesz belőle, vagy egyszerűen csak lesz*rja.
válasza:Nos, a barátodnak éppen olyan idegesítő a folyamatos problémázásod. Érdemes lenne Popper Péter egy-két youtubeos pszichológiai előadását meghallgatnod. Gyakorlatilag felesleges a másik embert a saját problémáiddal terhelni, mert úgy is csak te oldhatod meg őket (persze ez alól kivétel a közös probléma, pl. az általad is említett szexuális téma, mert azt értelem szerűen együtt kell megoldanotok).
Volt nekem is ilyen barátnőm, persze meghallgattam én egy ideig türelmesen, de mikor már századszor fújta, minden nap a munkahelyi gondjait, stb. akkor már elegem volt. Mindig volt valami baja, amire természetesen tőlem várta a megváltást. Már az életkedvem is elment mellette, nem tudtam már vidám lenni, mert mindig csak lehangolt. Gyakorlatilag egyre idegesebb lettem csak a faxságaitól és rohadtul untam a gondjait hallgatni, nem érdekelt. Nem lelki szemetesláda akarok lenni, nekem egy vidám, életrevaló lány kell, aki tényleg akkor szorul támogatásra ha baj van és nem minden jelentéktelen szaron rugózik.
26F
válasza:Két gondolatot fűznék hozzá most az előző kommentem óta volt kommentekhez. Hogy kinek mondd el, ha bánt valami? Elmondhatod Anyukádnak, barátnőidnek, leírhatod naplóba..., ezek ideig-óráig talán segítenek, de a problémákra csak a pároddal közösen fogtok megoldást találni.
Mint sok más lány, Te is ilyen érzelmi beállítottságú és személyiségű vagy. Nem hiszem, hogy jót tenne, ha ezen megpróbálnál változtatni a párodért, mert ezzel kicsit önmagad is megváltoztatnád, ami soha nem jó. Más az, ha olyan apróságokon változtatsz, mint éjszakára szexi bugyi, vagy top..., ez inkább azt mutatja, hogy alkalmazkodó vagy egy párkapcsolatban. Mi férfiak sem (és a nők sem) vagyunk egyformák, és nem passzolhat mindenki mindenkihez. Az sem feltétlen vezet megoldásra, ha Te próbálod a párodat megváltoztatni. Én egy korábbi kapcsolatomból sokat tanultam erről. Csak ott fordított volt a helyzet. Ha a páromnak volt valamilyen sérelme, nem tudta velem megbeszélni, pedig én kezdeményeztem hogy beszéljen róla. Ráadásul teljesen más rezgéshullámokon mozogtunk. Idővel rá kellett jönni, hogy nem fog menni az, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a másikat, mert ez csak stresszt és feszkót szül, ami aztán kihatással van a hétköznapokra, de még a szexre is. És ez már jócskán túlmutat az egészséges alkalmazkodóképességen. Ha már most így viselkedik a párod, később egyre inkább ilyen lesz. Nálad időnként el fog törni a mécses, ki fog borulni a bili, akkor a párod majd picit megsajnál Téged és "összeszedi" magát, de 1-1,5 hét után minden visszaáll a régi kerékvágásba. Aztán még később azt fogod észrevenni, hogy a párod egyre kevesebb időt tölt el Veled, amikor már együtt éltek, egyre később jár haza és a háztartás (plusz ha még gyerek is van) terhe csak a Te vállaidon fog nehezedni. Ezek a terhek és a ki nem beszélt elfojtott problémák testi tüneteket fognak eredményezni Nálad, sokszor fogsz betegeskedni és már nem leszel az az üde, szexi nő a párod számára, aki megkívánna Téged, ezért megcsal Téged, de mondjuk a munkájára hivatkozik. És mindez azért, mert a pároddal egymásra erőltetitek magatokat. Ebben a helyzetben most még Te sem vagy hibás, és a partnered sem. Egyszerűen talán nem illetek össze. Egyikőtöknek sem kell gyökeresen megváltoznia. Lenne olyan férfi, aki megfelel a Te érzelmi igényeidnek és lenne olyan nő, aki megfelelne a partnered igényeinek. A legfontosabb a Te boldogságot és a partnered boldogsága. És van úgy, hogy ilyenkor ennek érdekében el kell engedni egymást és új tiszta lappal indulni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!