Fiúk, lányok! Ti hogyan, hol ismertétek meg, jöttetek össze a jelenlegi párotokkal?

A kérdés adott, viszonylag részletes leírást szeretnék ha megoldható, de a rövidke, pár mondatos sztoriknak is örülök:) Persze a részletes alatt nem azt értem, hogy mint az enyém, az már regény kategória :D

Egy októberi este volt, már sötétedett. Egy haverommal egy parkban hülyültünk, sétálgattunk, és dobálóztunk amerikaifoci labdával. Párszor körbe kellett néznem, hogy van-e kutya a környéken, mert az igen zavaró tud lenni dobálózás közben. Az egyik ilyen körbenézésnél felfigyeltem egy lányra, tőlünk kb 15 méterre. Pici, törékeny alkat, vállig érő vöröses barna haj, nagy barna szemek, kb velem egykorúnak tűnt. Első ránézésre éreztem hogy oda kell mennem. Gyorsan megbeszéltem a haverommal, hogy dobjon át fölöttem az amerikaifocival, úgy, hogy a lány környékére essen, így megpróbálok vele szóba elegyedni, és ha intek, akkor a haver hazamegy :D Bár ez elég köcsögség szegény haverommal szemben, de határozottan megérte:D A terv sikerült, a labda egy-két méterre a hölgy mellé esett. Odafutottam, hogy megkérdezzem, nem esett-e baja, mert nem láttam hogy hova esett a laszti. (hát persze:D) Mondta hogy jól van, és közben úgy mosolygott ez a pici hölgy, hogy azt hittem elájulok tőle. Férfiember ilyet nem mond, de egészen cuki volt, és mégis volt benne valami huncutság. Mondtam, hogy nagyon megrémültem hogy valami baja esik, és boldog vagyok, hogy nem történt semmi ilyesmi. Mosolyogva mondta, hogy nyugodjak meg, nincs miért izgulni. Megkérdeztem, hogy amúgy mire/kire vár, mert veszélyes egy ilyen szépséges lánynak sötétedéskor egyedül a szabadban. Totál zavarba jött, majd elmondta hogy a közelben lakik, és otthon a szülei balhéznak és ilyenkor utál otthon lenni. Leültem mellé, intettem a haveromnak, hogy mehet:D Ő pedig mint jó barátom, már ment is haza, ezért cserébe később csak meghívtam egy sörre, nagy jófejség volt tőle hogy egy csaj miatt szó nélkül lelépett:D Szóval elkezdtünk beszélgetni, mindenről ami csak eszünkbe jutott. Este 8-9 óra fele történt ez. 11körül azt mondta, sürgősen mennie kell, de aztán mégiscsak maradt, mert azt mondta hogy a szülei tuti alszanak mert amúgy már keresték volna mobilon. Viszont mégsem ültünk már vissza, mert úgy gondoltuk,hogy a padon úgyis megevett volna minket az a pár szúnyog ami még van, ígyhát úgy döntöttünk sétálni megyünk. Éjjel kettőig tartott ez a kis séta. Beszélgettünk, beszélgettünk, egy másodpercre sem fogytunk ki a témákból. Nagyon hideg volt már, nem vagyok egy fázós típus de már én is majd megfagytam. Mégis folyton nevetgéltünk, végig mosolyogtunk, egyszerűen azt éreztem hogy izzik köztünk a levegő. Háromnegyed kettő körül már panaszkodott, hogy nagyon fázik, és a kis drága már tényleg remegett, de azt mondta még így sem akar menni mert olyan boldog hogy találkozott velem, és még beszélgetni szeretne. Magamhoz öleltem, és elmondtam hogy majd én felmelegítem:D Vagy két fejjel alacsonyabb nálam, ezért kicsit „rágörnyedtem”, és úgy öleltem. És csak öleltem, öleltem, ő is engem. Perceken keresztül. Csókkal búcsúztunk el.

Ez az este már lassan egy éve volt, és mi azóta együtt vagyunk. Imádjuk egymást, folyton egymáson lógunk, ölelkezünk, beszélgetünk, csókolózunk napestig. Ő az életem értelme, és bár csak 19 vagyok, mégis azt mondom hogy a világ minden kincséért sem adnám őt oda, vele akarom leélni az életem.

Veletek hogy történt? Várom a love storykat!:)