Mit csináltok olyankor, amikor a pasitok ingáz a haverjai és köztetek, de közben az apja is nagyon sok munkába befogja? Ebből eredően van néhány konfliktusunk.

Az hogy keveset találkozunk. Suliidőben meg csak hétvégén, mert másik városban járok egyetemre, és a haverok meg én is hétvégén érünk rá. De most ugye nyár van, és mégis.. most elmegy hegyet mászni, megint 3napig nem látom, aztán meg én kezdek el dolgozni..

Mi? Dehogy várom el.. nem birok menni, mert nekem is közben tanulnom kell, meg nem is vonz egyáltalán. Na meg nem is hivott..

Nem ráz le meg semmi ilyesmi, de jó ideje ez megy.. szinte egész végig.. nem tudok már mit csinálni, más pasikon jár az agyam, de mindez azért, mert nincs velem eleget. Nem tervezünk közös jövőt, ő még erre éretlen 27évesen is. Bár miből is terveznénk, amikor még egyikünk se dolgozik.. ő meg elhúzta az egyetemet is.

A gondolataimat nem tudom irányitani.. na meg már elmúlt 2,5év, szóval.. az a gondom inkább, h nem látom a közös jövőnket. De ezt vele elég nehéz megbeszélni, egyszer kiakadt, hogy hogy kérdezhetek ilyet egy férfitól, ok akkor nem kérdeztem egy ideig, aztán máskor megint felhoztam, és akkor azt mondta h nem tudja, minden az anyagiaktól függ, mert amig nincs anyagi háttere nem tud tervezni előre semmit.. na bumm:S

Igen, erre én is gondoltam. De elhagyni meg képtelen vagyok, mert nagyon szeretem. Sok mindent meg is tesz értem, mindezek mellett. Segit, amikor bajban vagyok, meg ilyesmik, de néha mégis elbizonytalanodok.. mi a megoldás?