Ennyire álomvilágban élnék?

Az az igazság, hogy időről-időre szerelmes leszek. Megismerek olyan lányokat, akik viszonozzák a közeledést, de a legtöbb esetben én félre értem és már a kezdetektől fogva olyan tulajdonságokkal ruházom fel őket, amikkel nem is rendelkeznek. Ezt így kell érteni, de ha tetszik úgy is mondhatjuk, hogy megismerek valakit és a kialakult összképet "továbbálmodom", a bennem kialakult ideál szerint formálom - nyilván magamban - a tudta nélkül. Majd eltelik némi idő, amikor rájövök, hogy marhaság az egész és rendre padlóra kerülök ezektől a pofonoktól.

Ez talán úgy hangzik, mintha nagy elvárásokat támasztanék, ami nem igaz, vagy részben nem igaz. Nekem van egy életvitelem, egy életformám, amihez a legtöbben nem tudnának alkalmazkodni.

Miért formálom magamban úgy a dolgokat - annak ellenére is, hogy tudom, ez hazugság - ahogy az nekem tetszik?