Életetek maradandó, szerelmi története? Vagy csak egy vicces spontán flörté?

kecskemét, 2010, ősz

szakadó esőben gyalogoltam a sportáskámmal a buszvégllomás felé. beléptem a váróba, a menetrendekhez siettem megnéztem, mikor s honna megy a buszom. ok.

megfordultam körbenéztem, és csak egy helyes lány mellett volt hely a padon. illedelmesen, a szétázptt farmerkabátomban, a hajamból csöpögö vizzel megkérdeztem, ohgy leülhetek-e. igen volt a válasz, és hamar beszélgetésbe keveredtünk.

nemtellt bele fél óra, és ugye mennt a buszunk, ki ki a maga megállója felé sietett. közben egy gyors telefonszámcsere, és puszival váltunk el.

felszálltam a buszomra, és náhány percel később jött az sms hogyrnedkivul jólérezte magát velem, mikor ismételjük meg a találkát száraz körülményekközött?!

aranyos volt az egész kapcsolat amiköztünk kialakult.

ilyen gyorsan még nemlett barátnőm, ám tapasztalatlan voltam a lányok terén még anno, és szakítottam vele, féltem, vagy nem is tudom.

mindegy. vicces vagy sem, romantikus vagy sem, nekem ez az eddigi legérdekesebb megismerkedésem egy lánnyal, amiből aztán lett is valami. :) manapság szerintem ritka az iylen....

22/F

(azóta megváltoztam, és sok barátnőm volt, akár egy, akár többéjszakás is, s jelenleg egy 1 éves kapcsolatban vagyok :) de mindig örömmel fogok visszagondolni, erre a tök spontán megismerkedésre. amiből, kitudja, anno ha jobban akarom, bármilehetett volna :)

Minden kalandom, flörtöm, kapcsolatom, maradandó és nélkülözhetetlen emlék, ezek nélkül nem az lennék, aki vagyok. Mindre szívesen emlékszem vissza, pedig a legkorábbiak már bő 20 éve voltak...

Érdekes, hogy számomra a legemlékezetesebbek a "Mi lett volna ha?" szituációk voltak. Pl.: 7.-ik és 8.-ik között sokat jártam össze az egyik osztálytársnőmmel (Nő??? Lány. :) ), de igazából semmi sem történt köztünk. Rendszeresen jártunk le egy közeli vízparti telekre fürdeni, és az egyik alkalommal egymás önfeledt vízbelökdösése közben egyszer csak ölelkezve álltunk egymással szemben a mólón. Semmi nem történt, csak néztünk egymás szemébe (lelkébe?). Egy pillanat volt az egész, de életem talán leghosszabb és legemlékezetesebb pillanata...