Ti hogy viselkednétek a barátnőtökkel, ha kiderülne hogy rákos?

17 éves gyerekről van szó kis barátom. A mély érzéseit a szögre akaszthatja egy életre ha az első 1 éves kapcsolata halállal végződik. Erről ennyit.

Ez butaság! Egy 10 évesre talán igaz amit leirtál de egy 17 éves már majdnem felnőtt és egyébként sem korfüggő hanem szocializáció és nevelés kérdése. Bizonyára volt haláleset a családjában, ennyi idős korára mindenki vesztette már el valamely családtagját és remélhetőleg a családban a halál nem valami rossz dolog, nem tabu hanem az élet természetes velejárója úgy a helyén tudja kezelni. Én 9 évesen a legjobb barátomat sirattam el, aztán a kutyámat akit szintén családtagként kezeltem kiskorom óta velem volt, majd a nagynamám is meghalt 10 évesen. Mégsem érzem úgy, hogy bármiben sérültem volna. Nevelés és személyiség kérdése.

Első párkapcsolatom pedig sokkal nagyobb bukás volt. Azt kivánom bárcsak meghalt volna, ne megaláz megcsal és elhagy egy másikért. Számomra ezt ezerszer nehezebb volt feldolgozni mint a halált bármikor. És tudod hogyan sikerült?? Azt képzeltem, hogy meghalt! Eltemettem magamban! Csak így sikerült túllépnem rajta maradandó sebek nélkül. A halál nem megneheziti hanem megkönnyiti az elengedést nálam legalábbis. De ezt had döntse el a kérdező, hogy Ő hogy áll ehhez a témához hozzá és mit hogyan tudna elviselni könnyebben.

Szerintem meg nem a mi reszortunk elsönteni hogy mit érezzen. Én leírtam a véleményemet, szerintem nem kellene vele maradnia, de persze ezt úgyis ő dönti el mert neki van egyedül joga hozzá. Fiatal még és nem lenne érdemes egy ilyen fájó gyerekkori emléket magával hordoznia. Szerintem.