Ti mit javasolnátok? Mit tennétek a helyemben?

Elég érdekes és egyedi történetem van, 2012-ben megismerkedtem egy fiúval(25), az év vége fele össze is jöttem vele, segített Nekem nagyon sok dologban, 2013 februárjában anya kidobott otthonról, és most Vele élek, illetve a szüleivel, így vagyunk 4-en. Teljesen jól működik minden(szüleivel is minden rendben van, jó a viszonyunk), persze van néha pici sértődés (mármint a párommal), de nem annyi, hogy ezért szét kellene mennünk, nem kiabálunk egymással, megbeszéljük a dolgokat amit lehet persze! Ő dolgozik én pedig most leszek majd utolsó éves gimnazista (érettségi éve jön). Apukám az ország másik felébe lakik, hozzá is mehetek bármikor, szal, ha gáz lenne akkor lakhatnék nála is, itt mindenem megvan, amire csak vágyok, párom minden kívánságom teljesíti, amikor csak tud elvisz ide-oda (pl.:strand, néha valami meglepi helyre), sajnos sokszor kimerült a munkája miatt, reggel megy, este jön, most, hogy nyári szünet van egész nap itthon vagyok majdnem hogy egyedül (anyukájával), ezt már megszoktam, hoyg este fáradt, kevesebb ideje van rám. De viszont egy dolgot nem tudok elviselni, az, ha börtönben érzem magam, és sajnos ez a dolog kezd így lenni, esténként járok (hétfő, szerda) angol tanfolyamra, délután együtt megyünk be, és haza is együtt jövünk, mivel Neki is van tanfolyam, de Neki már csak 2 hétig lesz, nekem viszont egész nyáron, a tanfolyamnak este 8-kor van vége, van haza buszom (10percet kell max várnom, meg messze is van a buszmegálló, de ez jó mert legalább sétálnék), nem hajlandó sehova se elengedni egyedül, bármit akarok, menjünk együtt, vagy majd ha ő is ráér, néha persze így is van hogy egyedül mászkálok (ügyeket intézni, amikor ő dolgozik, és tud is róla, nem titkolom, de nem örül neki) hétfőtől két műszakba fog dolgozni, ha én este tanfolyamon vagyok, akkor nem mehetek be egyedül, apuja majd bevisz, haza se jöhetek egyedül, apuja hazahoz. Azt mondja, azért mert félt, illetve, hogy ne sétáljak egyedül este (nem veszlyes környék), nyáron dolgozni akartam volna, hogy legyen chessem dolgokra, de nem enged el dolgozni, májusba feküdtem bent pár napot kórházba, agyrázkódással, ezért mondja, hogy ne dolgozzak, mondjuk ennek örülök is picit, de akkoris, nem szeretek így függni valakitől, mondjuk mindenre ad pánzt, amire kell, tényleg mindenem megvan. Ma szerettem volna elmenni itt a környéken sétálni, de majd vele este elmegyek, mindenre csak ezt mondja, teljesen úgy érzem magam, mint aki be van zárva, ha pedig emgemlítem neki akkor azt mondja, hogy ez nem így van és hogy ő csak félt engem (bár néha érzem, hogy félt, hogy lecsapnak a kezéről vagy ilyesmi), ma reggel megkérdezte, hogy szeretnék egyedül sétálni, vagy vele nem jó, erre azt mondta, hogy szeretek vele sétáni, erre mondta, hogy este, (tegnap este nem sétáltunk, pedig úgy volt, mondjuk kicsit ki van a munka miatt, mindenben támogatom amibe csak tudom, sok türelem kell a páromhoz, de ez bennem megvan, véges türelmem van, ami még nem fogyott el) hát kíváncsi leszek, hogy este lesz-e séta vagy nem. Tovább fokozva a dolgot, párom am véletlen itthonhagyta a telefonját, most vettem csak észre, anyukája pedig mondta, hogy egyedül ne vigyem ki neki a melóhelyére (gyalog max 10 percre van a munkahelye) hanem majd hogy vele kimegyek (azért, hogy ne sétáljak egyedül). Ebbe az egészbe az a pláne, hogy szeretek én itthon lenni, meg jó minden, de sajnos hajlamos vagyok a visszérre (visszérre az jó, ha valaki sétál sokat), már megjelent egy visszerem a lábamon, esti 20 perces néha sétákkal (heti max 2) nem fog elmúlni a visszerem, tornázok itthon, de a térdemet valószínűleg majd műteni kell (így nem tudok túl sok gyakorlatot megcsinálni), meg hát őszinte leszek az mégse olyan, mintha a szabadba lennék, erre is kaptam egy választ, sétáljak az udvaron, persze nagy az udvar, tényleg az, de nem tudom, kint azért mégis másabb, most sétáljak fel-alá?! Elég érdekes lenne... Azt viszont senki se bírja felfogni, hogy nekem számít az, hogy visszeres-e a lábam vagy sem. Illetve párom mindig mindenre azt mondja, hogy úgy vagyok neki szép, ahogyan vagyok, ennek örülök is, meg én vagyok kb. a hercegnője, de nem tudom mit tehetnék ilyen helyzetben! Ti mit tennétek a helyemben? :-/ :-/