Szerintetek mit tegyek, hogy ne legyek ennyire pióca? Többi lent.

Kedves olvasó! Nos a helyzet az hogy már 7. hónapja vagyok együtt a barátnőmmel és szerintem eddig mesésen megvagyunk, bízom abban hogy ez így is marad. Természetesen viták sora és más konfliktus is követte együttlétünket, de áldom az eget hogy így van. Nem szeretnék egy olyan kapcsolatban élni, ahol csak elmegyünk egymás mellett, nem beszélünk meg semmit. A gond csupán annyi, hogy eszméletlen mód vágyom arra, hogy a nap minden percében együtt legyünk és ez előbb utóbb, szeressen valaki bármennyire, kicsit idegesítő tud lenni. Az eszem azt súgja sokszor, hogy ne lessem folyton, hogy mikor ír SMS-t ha távol vagyunk egymástól vagy ne gondoljak rá egész nap, minden momentumban. Csak valahogy a szivem nem csillapodik és olyan álmok rohamoznak meg minden este, amelyben valami mód ezt a bánatomat élem meg ( pl. próbálok a közelében lenni, ő meg folyton máshol akar lenni ). Persze tudom, hogy ezek badarságok, bár a múltban volt rá példa, hogy ilyen dolog történt, de akkor egy héten át minden nap reggel 8-tól este 6-ig együtt voltunk és már nagyon régen volt, a kapcsolat még csak formálódott. Utálom magam, amiért ezeket a tévképzeteket gyártom és gyötröm magam velük és a legrosszabb, hogy ha még dolgozok, hangszeren gyakorlok vagy tanulok, akkor is ő és ezek a gondolatok járnak az eszembe... Már arra a szintre szoktam jutni, hogy a középiskolai folytonos együttlét után, ha megbeszéljük, hogy találkozunk, aztán neki vagy nekem valami miatt ez nem jön össze, a falat kaparom és nem eszek inkább, mert görcsöl a gyomrom meg hányok. Borzasztóan nem egészséges és mindennel azon vagyok, hogy ez megváltozzon és hogy boldogok legyünk mind a ketten. Boldogok vagyunk így is már, csak amikor ez már heti szintű... Nincs ötletem hogy hogy szabaduljak meg ezektől a maró elmélkedésektől, ezért írok most itt, mert neki ezt már elmondtam, de ezen csak én tudok segíteni és őt csak gyötörné, hogy én így gondolkodom. Kérlek írjatok!!!