Meddig fog ez tartani? Meddig fog ez így lenni?

Már jó ideje, hogy vége az első szerelmemmel a kapcsolatunk de még szoktam rá gondolni. Mikor szakított azt hittem belehalok, nincs értelme az életemnek nélküle, teljesen magam alatt voltam, depressziós lettem s bánat beteg. Rengeteget sírtam miatta. Egész életemben nem sírtam annyit mint akkor. Mára már vmivel jobb, már nevetek is meg ilyenek de már nem vagyok a régi...megváltoztam. Külsőleg és belsőleg is más lettem. Azóta nem tudok bízni az emberekben (főleg a férfiakban), szinte gyűlölöm őket, nem vagyok már az a rendes, csendes csupaszív lány aki akkor voltam. Kemény lettem, határozott s senkinek nem hagyom magam!

Van időszak, amikor gyűlöletet érzek iránta, azt kívánom bár sose ismertem volna meg egy kanál vízbe megtudnám folytatni és hasonlók. De olykor meg úgy érzem hiányzik, arra gondolok vajon mi lehet vele, vajon gondol még rám, szeretet engem vagy csak úgy volt velem,stb. Hétvégén, ünnepnapokon a legrosszabb mert ilyenkor tudtunk csak együtt lenni mert dolgoztam. És szülinapomkor is eszembe jutott. Hogy szeretem-e még? Nem tudnék pontos választ adni. Van, amikor határozottan rávágom nem, de néha nem tudok rá mit mondani.

Meddig fog ez így lenni? Valaha elfog múlni vagy tényleg igaz az, hogy az első szerelem mindig véget ér de sosem múlik el?

Nálatok mennyi időbe telt mire túljutottatok rajta?