Tulajdonképpen miként alakul ki a szerelem?

Nagyon sokféleképpen.

A legutóbbi nagyobb szerelem nagyjából úgy volt, hogy sokat chateltem egy lánnyal (külföldi volt, csaj nagyon ritkán jöhetett magyarországra). Láttam róla képet, meg webcamoztunk is, és egyáltalán nem jött be külsőre. De szép lassan azt vettem észre, hogy egyszerűen jobb kedvem lesz, ha csak rámír. Úgy feldobta a napomat, ha csak beszélhettem vele. Aztán mikor nagy nehezen talákoztunk, már teljesen beleestem mint részeg csöves a pöcegödörbe.

A mostani meg kb úgy alakult, hogy baráti társaság lévén ismertem meg egy lányt. Szép volt, de kb ennyi, meg aztán nem felejtette el két percenként a barátját emlegetni. Nos, mivel úriember volnék (vagy akarok lenni), és amúgy is tudom, hogy nem illünk össze, hamar kiadtam magamnak az ultimátumot: "Ez az XY egy szép, kedves lány, de csak barát. Tehát ismételd utánam: Nem zúgsz bele az aranyos lányba. Nem zúgsz bele az aranyos lányba. Nem zúgsz..."

Azonban az én esetemben mi sem lehetne természetesebb, hogy a második talinál - ami meglehetősen kínos volt, mivel ama nagyérdemű barátját is hozta, akit mintegy férfiasságát bizonyítva, le sem lehetett vakarni a csajról, azt vártam, mikor hágja már meg a legközelebbi kapuajban - szóval mondanom sem kell, mint a pöcegödörbe...

Jelenleg szívom a fogam, hogy mihamarabb felszálljon a rózsaszín köd, még mielőtt a lány bármit is megsejtene.

Szóval ilyen a szerelem. Jöhet szép lágyan, mint a nyári szellő, és lehet gyors, pusztító, mint a hegyi orkán...