A barátnőm időt kért 6 hónap után, ő 14 én 17, szerintetek? Légyszíves ne sablon dumákat hogy időhúzás.

Egy hónapja már nagyon sok stressz ér, családi gondok, megfelelési kényszer, iskola...plusz a kezdettől fogva külön mentünk bulizni, mindig a barátnőjével ment, mindig féltem hogy mi történik vele és ha esetleg sokat iszik akkor mit csinál...ebből jött az hogy nem bízok meg benne...

Mindennap találkoztunk mióta együtt vagyunk, volt hogy akkor is mikor nem volt kedvünk a másikhoz(persze ezt nem mondtuk meg a másiknak, de lehetett látni hogy van valami), eleinte nagyon jól megvoltunk, játszottunk mint a kisgyerekek, fogócskáztunk, nevetgéltünk, bohóckodtunk, élveztük egymás társaságát...de ez elmúlt...

Én mindig mondtam neki hogy nem érzem hogy annyira szeret mint amennyire mondja, azt mondta hogy nem tudja kimutatni úgy az érzelmeit mint én... megszoktam, tudtam hogy szeret...

Most viszont az utóbbi 1 hétben kijött rajtam az előtte való 1 hónap és még több dolog jött hozzá...angol előrehozott, matekból a bukás veszélye, újabb családi balhék, ráadásul olyan társaságba mentek el barátnőjével pénteken bulizni aminek én nem örülök...Már másfél hete edzőterembe is elkezdtem járni, emiatt fáradt is voltam, nem tudtam jókedvű lenne mellette mint egykor hogy hiába voltam rosszkedvű vagy fáradt, mindig felvidultam mellette.

Lehet hogy a túl sok együttlét okozta mindezt? Azt hogy megszoktam hogy mellettem van? Jövőhét hétvégére terveztük hogy együtt elutazunk a nagyszüleihez Szerbiába (magyar születésűek)...

Mit gondoltok, mit kéne tenni? Én sem éreztem egy ideje hogy annyira szeretem mint eleinte, gondolkodtam rajta hogy szakítsunk, de úgy gondoltam hogy ha elmúlnak a gondok-bajok akkor helyre áll minden, de úgy látszik hogy ő már ezt előbb így érezte...

Ma péntek van, azt mondta ne beszéljünk és ne találkozzunk szerdáig, ha hiányozni fogok neki szerdán írni fog.

Biztatásnak örülnék, de az észérveket is várom.