Szerintetek mit kéne tennem, merjek tovább lépni?

Párkapcsolatban vagyok, de sosem illetünk össze a barátommal, egyáltalán nem.Ezt mindketten tudjuk ennek és a rengeteg veszekedés ellenére együtt vagyunk. Kb. 2 és fél hónapja kezdtünk el főleg ő persze összehaverkodni egy sráccal.Csakhogy én is nagyon jól kijövök vele, ami nem lenne baj, csakhogy amikor először találkoztunk már akkor úgy gondoltam, hogy milyen jó pasi. Azóta totál beleestem,annyira mint még soha senkibe.És nagyon de eszméletlenül jól kijövünk, nagyon jókat dumálunk, sokat nevetünk és teljes az összhang. Illetve az is kiderült, hogy engem nagyon szépnek tart, ez úgy derült ki, hogy nem vagyok épp kibékülve magammal és ő erre elmondta, hogy ő férfiszemmel, hogy lát.Olyanokat mondott amit még soha senki. És elég gyakran át is jön hozzánk, de konkrétan nem kezdett ki velem, rendes és biztos nem is tenne ilyet amíg nem vagyok szabad, lehet utána sem mondjuk.De engem annyira zavar az egyébként is rossz kapcsolatom, sosem tudtam igazán a barátomnak megfelelni és már nem is igazán úgy viselkedünk, mintha egy pár lennénk, inkább csak lakótársak. Viszont az bonyolítja a dolgokat, hogy együtt élünk a barátommal és elég sok mindenen keresztül mentünk már valamint előfordul, hogy depressziós és félek, hogy ha szakítanék vele akkor azt, hogy élné meg. Eddig is azért voltam együtt vele, mert úgy gondoltam, más úgysem viselne el, neki pedig kényelmes ez a kapcsolat szerintem, nálunk én viselem a nadrágot úgy mond. Súlyos önértékelési problémáim vannak, ezt részben a barátomnak köszönhetem, mivel sosem jöttem be neki igazán, mint nő, mindig mondta, hogy csúnya vagyok meg még durvább dolgok. De az,hogy ennek a totál ellenkezőjét hallottam ráadásul egy ilyen jó pasitól, elgondolkodtatott.Csak ne félnék annyira a szakítástól,nem azért mert esetleg egyedül maradhatok, az már nem érdekel, amiatt, hogy nem tudom a barátomat mennyire viselné meg,meg nem akarok... utálnám, hogy én vagyok a gonosz aki elhagyja. Szerintetek merjem megtenni, szakítsak?