Volt már valaki ilyen helyzetben? És ha volt, hogyan oldotta meg?!

Szóval az a helyzet, hogy teljesen le vagyok törve.

Kezdem az elejéről:

Megismerkedtem az osztályban egy nagyon aranyos lánnyal akibe a kezdetek óta szerelmes vagyok. Először nem ültem oda mellé, de egy idő után már nem bírtam és először csak így barátkozni kezdtem vele, kérdeztem felőle és mesélte hogy van most barátja lassan már 2 éve, de nem boldog mellette szinte csak "megszokásból" vannak együtt. A lány nem szereti már a fiút. De ő nem akar vele szakítani.

Majd volt egy pillanat amikor elszóltam magam. Kérdezgette, hogy ki tetszik nekem az osztályból és én rávágtam, hogy ő. Meglepődött, de pozitívan.

Majd beszélgetünk és szoba került megint ez a téma, és kérdezte, hogy emlékszek-e arra amikor kérdezte hogy ki tetszik nekem, mondtam hogy igen és elmondta hogy neki is tetszik egy fiú az osztályból szemébe néztem, elpirult.(gondolom én vagyok az a fiú)

De elmondtam neki, hogy addig amíg együtt van a mostani barátjával én nem fogok "kezdeményezni". Ebből lett egy csúnya veszekedés. Majd amikor már kezdeményezni akartam, akkor azt mondta, hogy nem akar elveszíteni csak barátok maradjunk..Rosszul esett, de nem tudok mit csinálni.

De azt érzem, hogy még mindig jobban szeret mint barátság, de néha meg úgy,hogy nem..:\

Tegnap ezt mondta: Inkább azt hazudom, hogy maradjunk barátok, így nem veszítelek el.

Akkor most bekerültem a "barátzónába"?