Ti nem félnétek annyira szeretni valakit, hogy már minden más mindegy legyen az életetekben? (lent)

Akkor az önértékeléseddel van gond: egyrészt mert úgy érzed hogy elhagyhat, másrészt mert úgy gondolod hogy egyedül nem boldogulnál az életben.

Szerintem mindenki fél ennyire beengedni valakit az életébe, de inkább élvezd ki, mennyire jó ez, ahelyett hogy nemlétező problémákon agyalsz! ;)

Fojtogat. És bármennyire szeretsz is valakit, azt soha ne felejtsd el, hogy az életed a tiéd, és úgy kell élned, hogy egyedül is működőképes legyen. Az persze nagyon jó, ha az akit szeretsz melletted van. De soha ne tégy, vagy vállalj olyat senkiért, ami kiszolgáltatottá, vagy magatehetetlenné tenne, ha egyszer egyedül kellene tovább élned.

Ha ezt sikerül megvalósítanod, nem fojtogat majd a sírás, sőt eszedbe sem jut, hogy mihez kezdj magaddal, ha elhagyna.

jártam így.

el is hagyott

azóta, félek akármilyen szinten is szeretni bárkit és el is menekülök mindig, ahogy elkezdődne valami.