Miért van az hogy már csak akkor becsülünk meg valamit amikor nincs mellettünk? Vagy csak velem volt eddig ilyen?

Kezdeném az elejétől.

Új tanév, Új osztály.

Teljesen új környezetbe kerültem. Az osztályba nagyon hamar beilleszkedtem, sőt mondhatnám azt is hogy mindenkivel nagyon jó a viszonyom.

Majd, Október vége felé kicsit közelebb kerültem egy lányhoz. Eleinte barátságnak indult (mint szinte minden kapcsolat kezdete.)Én kezdtem többet érezni iránta (viszont tudtam hogy sok esély nincs mert van barátja)

De én nem vagyok az az ember, aki ez ilyenektől meghátrál, így megpróbáltam.

És mondhatni már amikor a végén voltam, visszaestem az elejére.. (csúnyán összevesztem a lánnyal)

Sajnos, én voltam a hülye, visszacsinálni már nem tudom..

A lánnyal 2 hete nem beszélünk, vagyis én próbálok de ő szarik a fejemre..

Azon a ponton vagyok, hogy nem becsültem meg amikor megkellet volna, és hogy most elveszítettem akkor jön vissza az hogy milyen jó lenne ha most velem lenne..