Aki szakít, ha elmúlik a szerelem, az mégis mire számított?

Velem is volt olyan kapcsolatom, hogy egy idő után elmúlt a rózsaszín köd, és közösen úgy döntöttünk, hogy ez így nem működik. Időközben az is kiderült, hogy mások a céljaink is. A volt párommal azóta is nagyon jó a kapcsolatom.

Volt akivel összejöttem, de egy hónap után kiderült, hogy nem egymást kerestük, és csúnya vége lett a dolognak, ami az eddigi kapcsolataimnál ritkaságszámba megy.

Most jelenleg hosszú ideje nem volt komoly kapcsolatom, pontosan azért, amit az egyik hozzászóló már részben leírt: Egyrészt nem is nagyon van jelölt, a másik, hogy csak azért nem leszek együtt valakivel, hogy elmondhassam: Van párom.

Azt viszont baromságnak tartom, hogy ha elmúlik a szerelem, akkor szakítanunk kell. Viszont sajnos tendencia. Mert azzal tisztában kell lenni, hogy elmúlik, de ettől függetlenül még nem dobom ki, ha jól megvagyunk. Egyébként tényleg megszűnt az emberek komromisszumkészsége: Ahelyett, hogy beszélnének egymással, és megpróbálnák együtt megoldani a problémákat, inkább keresnek újat.

Hosszú távon szerintem ez nagyon nagy társadalmi frusztrációt és egyedül megöregedő embert fog eredményezni... Ezzel visznont véleményem szerint kedves kérdező sajnos nem lehet mit tenni. Manapság csak magadban bízhatsz, és abban, hogy sikerül jól választanod.

Még a jelenleg tomboló őrülethez: Én is megdöbbenve nézem, hogy manapság hány házasságot rúgnak fel, mert valamelyik fél meghülyül, és kitalálja, hogy ő most még élni akar, vagy lép félre a titkárnővel/volt baráttal. Nem egy volt, csak az elmúlt 4-5 évben. Így legyen bizalma az embernek másban...

27/F

új őrület? ja, fejlődünk a korral...

inkább mint, hogy egy kényszer-erőltetett kapcsolatban legyek és csaljam a párom, vagy ha nem is csalom akkor az a " bizonyos " akár szeretet, vonzódás, szerelem akárminek is nevezhetjük - érzés nélkül vénüljek meg

a következő kérdésed akár az is lehetne, hogy miért nem a szüleink választanak nekünk jegyest, elvesszük aztán kész egyesül a család

bizonyos kereteken belül van amikor lépni kell, persze azzal a részével egyetértek, hogy sokan vannak akik ha felmerül egy probléma azonnal szakítanak, úgymond inkább elfelejtik egymást, ez sem a legjobb megoldás... sőt

Nyilván nem kell olyan kapcsolatban maradni, amiben nem vagy boldog. Ugyanakkor a kérdezőnek is igaza van bizonyos szinten, pl. itt a GYK-n is olvastam már nem egy kérdést arról (főleg lányoktól, nőktől), hogy elmúlt a lángolás és ezért szakításon gondolkoznak, de mindeközben azt is leírták, hogy nagyon jó a kapcsolatuk és szeretik a másikat, csak nem "lángol" már. Szóval azért ez nem mindegy. Kicsit túl nagy a jelentősége a hormonok játékának (mert a szerelem az, és átlagban 2-3 évig tart, a célja pedig az utódnemzés elősegítése), ami valamilyen szinten kapcsolódik a mai trendi felszínes életvitelhez.

Szóval ha el múlik a lángolás, de egyébként egy boldog jó kapcsolatról van szó, akkor nem feladni kell és lutrira játszani, hanem igeni energiát belefektetve dolgozni tovább a kapcsolaton. Én így gondolom.

26F

Sajnos nem gondolják végig ezt az egészet. És ugye ha valami elromlik akkor azt nem megjavítjuk hanem inkább kidobjuk és veszünk újat.

Na most ez a kapcsolatoknál is így működik, habár nem értem, hogy miért. Mindent meglehet oldani, javítani és jobbá tenni csak küzdeni kell érte.

Ezen kivül meg minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, amiken túl kell jutni.. Nem lehet minden tökéletes egy kapcsolatban..

Ezt úgy írtam le, hogy 18éves(!!) vagyok. Szerintem ez a felfogás az én korosztályomra sajnos nem jellemző. Több mint 2 éve vagyok együtt a barátommal és mi is küzdöttünk nagyon sokat. Igaz mi még nagyon fiatalok vagyunk, és nem volt olyan nagy probléma mint esetleg egy sokkal idősebb pár kapcsolatában felmerülhet. De ennek a kornak is vannak olyan problémái amikből nagyobb vita is kialakulhat..

Szóval én azt mondom, hogy mindenki rosszul cselekszik aki egy "lángolás" elmúltával eldobja a párját.. Ez a legnagyobb butaság amit tenni lehet. Le kell ülni és őszintén megbeszélni a dolgokat..

A szerelemhormon - phenil-etil-amin (PEA)

Ez a hormon akkor kezd el termelődni, ha meglátunk valakit, és az illető megtetszik nekünk. Igazi kábítószer, ahogy hozzászokunk, egyre több kell belőle. Ő vezet el minket a puszta látványtól a kézfogáson, csókon át az ágyig. Ő adja azt az örömérzést, ami után folyamatosan vágyakozunk, de egyre több mindennek kell történnie, hogy újból és újból átéljük a csodálatos érzést.

A PEA termelődését nem tudjuk befolyásolni, olyan ember láttára is elkezdhet termelődni, akit ha egy kicsit jobban megnéznénk, látnánk, hogy csak baj lesz belőle, ha kapcsolatot kezdünk vele. A hollywoodi filmek szeretik úgy beállítani a dolgot, hogy a szerelem végzetes, ellene nem lehet harcolni - nem igaz, csak ismerni kell a PEA működését. Ha nem gerjesztjük, a termelődése rövidebb idő alatt magától leáll.

Ha engedünk neki, a PEA hormon termelődése 12-24 hónapig tart, utána áll le. Ilyenkor érezzük azt, hogy "elmúlt a nagy szerelem", és sokan ilyenkor követik el azt a hibát, hogy beleugranak egy újabb kapcsolatba, ahol a PEA ter melés újraindul, és újra szerelmesnek érzik magukat.

Ez a hormon eljutva az agy jutalmazási központjába, kiváltja egy másik hormon termelődését, az ún. dopaminét. Ez tovább fokozza a szerelmes érzést. Ugyanakkor lecsökkenti a szerotonin termelést, ami miatt csökken a józan ítélőképességünk.

Ver a szívem, ha rád gondolok - Dopamin

(Gyorsabban dobog tőle a szívünk. Ez a hormon okozza a szerelem jellegzetes tüneteit.)

Rózsaszín szemüveg - Szerotonin

(Ez a hormon felelős a józan gondolkodásért)

Hogyan tudnék élni nélküled? - Endorfin, Oxitocin

(Hatalmas lépcsőfok a szeretkezés, ami után még nehezebb elszakadni a másiktól.)

ÉS MOST ITT JÖN A HATALMAS NAGY SAJÁT GONDOLATOM:

Kicsiny hazánkban is társadalmilag folyik az "amerikanizálódás", feminizmus és matriarchális társadalom térhódítása. (egyszóval:nőuralom)

Mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám,hogy okos emberek a fent leírt dolgokat már évtizedekkel ezelőtt ismerték, és erre kész kapitalista piacgazdaságot próbáltak építeni!!!

A szerelem miatt a szépségipar, a gyógyszeripar, textilipar, filmipar milliárdokat keres. Legfőképp annak az államnak,ahol az erre épülő dolgokat kitalálták.

Mit szólnátok hozzá,ha azt mondanám nem véletlenül?

Mit szólnátok hozzá,ha azt mondanám megéri ezzel foglalkozni a saját életünk kárán is?

Megéri egy olyan társadalmat létrehozni,ahol a szerelem mint fölmerülő "termék", kelendő lesz.

Nos ,akkor hát kell a család és az örökké tartó szerelem ugyanazzal az emberrel? NEM!

Nem éri meg.

Példa: Kinában szocializmus van, ott nő a népesség a legjobban.

Feleségemmel 15 éves korunk éve vagyunk együtt, és már 33 éves vagyok :) És a lángolás nem múlt el én nem ugy érzem, szerintem két fajta kapcsolat van, 1. Ahol elenyhül a szerelem.

2. Ahol vagy megmarad, vagy erősödik a kötődés.