Megtörtént veled az, hogy miután különváltatok életed párjával évekkel később újra egymásra találtatok?

Hallottam már én is felmelegített kapcsolatokról. Ha a felek erre vágynak érdemes megpróbálni, nekem sajnos nem jött össze. Pedig én szentül hittem azokban a (most már baromságnak tartott) dolgokban, hogy Ő az igazi és minket egymásnak teremtettek, lelkitársak vagyunk, örök láthatatlan kapocs van köztünk, sorsszerü volt a találkozásunk, kitalálta a gondolataimat stb minden arra utalt, hogy megtaláltam a másik felem. Azóta már nem hiszek a mesékben. Nem zárom ki, hogy létezik Nagy Ő de simán el lehet menni mellette, ha meg van el lehet veszíteni.

Nagyon sokat kell dolgozni minden kapcsolaton, ha a lelkedet kiteszed és úgy érzed mindent megtettél akkor sem lehetsz biztos semmiben mert az emberek sajnos változnak, ez az egyetlen fix és állandó dolog az életünkben.

Van egy fiú, aki nyolcadikos koromban megtetszett, ő egy évvel idősebb nálam. Ebben az évben végig bámultam, majd következő évben találkoztunk egy külön órán, és köszönő viszonyban lettünk. Tizedikes koromban beszélgetni kezdtem vele, egyre jobban tetszett, találkozgattunk, de nagyon féltem. Elrontottam mindent, egyik napról a másikra minden megszűnt ami köztünk volt. Ilyenkor már tudtam mit akarok. Szerelmes voltam belé! Egyszer-egyszer "megalázkodtam" előtte, voltak álmatlan éjszakáim, és átsírt délutánaim. Amikor úgy volt, hogy túl vagyok rajta, a du. mindig sírással végződött, mert felbukkant egy-egy lehetetlen helyen. A hét elején beszéltünk. Bár mi sosem jártunk, én hiszek abban, amit írtál! A mi kapcsolatunk vége nem tudom mi lesz, de még idén le kell zárnom. Egyszerűen tökéletes!

Én szurkolok Neked is! :) Hiszek a sorsban. Próbálj meg vele beszélni.

L/17