Megtörtént veled az, hogy miután különváltatok életed párjával évekkel később újra egymásra találtatok?

"de tudom h ő is szokott rám gondolni még."

Ezt miből gondolod?

1

"Azóta sok év eltelt, de még mindig megdobban a szívem és összeszorul a gyomrom ha meglátom."

Mert még nem zártad le lelkileg.

7

Én is így gondolom:)

1-es vagyok. A "tünetek" ellenére úgy érzem lezártam. Első nagy szerelmem volt 3,5 évig voltunk együtt persze, hogy a mai napig nem esik jól látnom, hisz eszembejut a mérhetetlen fájdalom és szenvedés amit azzal okozott, hogy egyik napról a másikra elhagyott egy másikért miközben én közös életről álmodoztam.

Ha térden csúszva kérném akkor sem mennék vissza hozzá mert bebizonyította, hogy hazug, tisztességtelen, számomra értéktelen ember. A barátságára sem tartok igényt. Kiismertem és rájöttem, egy ilyen gátlástalan ember miatt nem hullathatok könnyeket. Sokkal erősebb lettem, de mivel nagyon szerettem a mai napig elszorul a szívem pedig nincsenek érzelmeim (pozitivak legalábbis) irányába. Teljesen kiábrándultam belőle.

A görcsbe rándult a gyomor az idegesség jele, az összeszorult szív pedig a lelkembe beleégett, soha el nem felejthető fájdalom emléke. Ezen kívül más érzelmem nincs irányába.

Az esélyeket amiket adtam neki barátként is maximálisan eljátszotta. Olyan barátokra nincs szükségem akik még köszönni sem tudnak, persze ha én nem vettem észre valahol valahol és azért nem köszöntem rögtön jött a számonkérő sms, hogy milyen vagyok. (velem bezzeg kitöröltette a számát nehogy zaklassam rá ez sem vonatkozott). Bort iszik vizet prédikál a régi kedves. Mindig is ilyen volt. De már nem érdekel. Túl vagyok rajta.

Első fél évben naponta nézegettem az adatlapját sőt még álnéven is képes voltam regisztrálni, hogy beszélhessek vele igy derült ki, hogy végig volt másik barátnője is. 3,5 év után annyi sem volt benne, hogy személyesen elém álljon, msnen szakított. Nagyon eredeti :) Gyávaság a köbön.