Mással is előfordult már ilyen?

Még a középiskola legelején összeismerkedtem egy nagyon rendes sráccal. Most már több mint hat, majdnem hét éve a legjobb barátom. Az első pillanattól kezdve nagyon egy hullámhosszon voltunk. Ugyanazok a dolgok érdekelnek minket, ugyanúgy gondolkodunk a világ dolgairól, ugyanaz az értékrendszerünk. Tulajdonságaink tekintetében is nagyon hasonlóak vagyunk. Ő egy csendesebb, nyugodtabb ember, akit inkább a tanulás, komolyabb dolgok érdeklik. Ő nem egy ilyen pláza/diszkó-kandúr típus. Mindig jól érzem magam vele, hihetetlenül jó a humora, nagyon szórakoztató társaság. A hosszú évek alatt még egyszer sem volt soha vitánk sem. Úgy érzem, h ő az én lelki társam. Most már két éve mindketten egyetemisták vagyunk, és mindketten társra, kapcsolatra vágyunk. Egyszerűen nem értem meg, h ha ennyire összeillünk, ennyire jó vele, akkor miért nincs meg a szikra, a szerelem? Voltam már nagyon szerelemes, de akikbe beleszerettem soha meg sem közelítették őt. Én ilyen társat, férjet szeretnék mint ő, de a szerelem csak nem jön. Azt nem tudom, h ő erről mit gondol, szóba sem merem hozni a dolgot, mert nagyon félek, h elveszítem őt, ha feldobnám azt, h esetleg megpróbálhatnánk együtt. Volt már vki ilyen helyzetben? Mit lehet ilyenkor tenni?